Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

mindkét felekezetből történik jelölés, de a katolikus jelöltekre, a szavazatszámokból kitűnően csak a katolikus rendek szavaznak. Míg ti. a reformátusok első jelöltjére, a guberniumi tanácsosi jelölésekben már többször szerepelt Kemény Lászlóra 82 szavazat esik és az utána következő Teleki Mihályra, Jósika Imrére és az ifjabb Bánffy Györgyre is 50-45-38, a legtöbb szavazatot kapott katolikus jelölt, Kornis István csak 26 szavazatot mutathat fel. Bekerül azonban a katolikus jelölésbe (ötödik helyen, mindössze 9 szavazattal, Kemény szavazatainak alig 1 /9ével, az összesített sorrendben a 12-13. helyen) Mártonffi püspök is.

85 A katolikus rendek azután külön felségelőterjesztésben tárják az uralkodó elé: a Guberniumban az eretnekek [sic] száma magasabb lévén, mint az övéké, katolikus vallási érdek volna a püspök kinevezése guberniumi tanácsossá.

86 A Ministerialkonferenz (1718. december 27-én) azt a megoldást választja, hogy Mártonffit az unitáriusoknak járó, 1715-ben üresen hagyott tanácsosi helyre javasolja (nem püspöksége címén, hanem királyi kegyképpen), s így nem látja akadályát annak, hogy Bethlen László helyét Kemény László kapja. III. Károly jóváhagyja a döntést.

87 Mártonffi utódai a katolikus püspöki székben azonban sorozatosan megkapják a guberniumi tanácsosságot — most már olyan országgyűlési jelölés nélkül is, mint Mártonffié volt. A püspök helyzetének és a Guberniumon belüli katolikus preponderanciának további megerősödését hozza III. Károlynak az a döntése (1721. március 23.), hogy a guberniumi tanácsosok között övé legyen a rangelsőség, Wesselényi István előtt.

88 A püspök első tanácsossága egyben azt is jelentette, hogy ő a gubernátor helyettese, annak akadályoztatása vagy halála esetén. A Gubernium számszerű (előbb relatív, majd abszolút) katolikus többsége 1718, a püspök tanácsosi kinevezése után is tovább nő az időszak végéig. 1717-ben a felekezeti arányok: 10 tanácsosból (beleértve a gubernátort és a rendek elnökét is) 4 katolikus, 2-2 református, evangélikus és unitárius.

89 1718 végére, Mártonffi tanácsosságával a 12 tanácsosból 5 katolikus, 3 református és 2-2 való a további két protestáns felekezetből.

90 A következő néhány évben meghal a két unitárius tanácsos: Bíró Sámuel 1721. január 18-án,

91 Simon Mihály 1723. november 27-én, hivatali ügyködés közben

92 — helyükre már nem kerül senki az ő felekezetükből. A reformátusok három tanácsosa (Wesselényi, Kemény László, és Szentkereszti) tisztében marad a korszak határán túl is. Az evangélikusokat változatlanul képviseli Teutsch comes és (teljes elbetegedéséig) Sámuel Conrad. 1727-től az addig guberniumi titkári rangban szolgálatot teljesítő Köleséri Sámuel, a nagy természettudós, az 1700-as évek ércbánya-felügyelője helyettesíti Conradot.

93 így e két protestáns felekezet aránya a Gubernium tanácsában közjogilag 3:2, ténylegesen 4:1. Ekkor azonban a Guberniumban már abszolút katolikus többség van. Az 1717-i katolikus tanácsosok közül 1721 januárjában elhal Mikes Mihály,

94 az ugyanaz év szeptemberében elhunyt Mártonffi püspök helyébe Antalfi János lép,

95 s három új katolikus személy tűnik fel a névsorban. Az első a most már kászoni Bornemissza János nevet és bárói rangot viselő alkancellár, a korábbi Kászoni János, aki pozíciója erősítésére jónak látja megszerezni a guberniumi tanácsosságot is. Az unitárius Bíró Sámuel helyét kapja meg 1721-ben.

96 1723. december 31-én kap guberniumi tanácsosságot a már 10 éve az Erdélyi Udvari Kancellárián