Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

A változó területű és jellegű Habsburg Birodalom problematikájának, amelynek a mai nemzetközi történeti szakirodalom ismeretesen különös figyelmet szentel, egy nem kis fontosságú kérdése a 17. század végén—18. század első évtizedeiben súlyos válságokon áteső, győzelmek és vereségek közepette vitatott és vitatható mértékben erősödő Birodalom központi kormányzatának, ezen belül is az évszázadok óta működő kormányszervek munkája koordinálásának, politikai irányításának problémakomplexuma. A 19—20. század fordulóján jött létre Thomas Fellner és Heinrich Kretschmayr klasszikus műve, a Habsburg Birodalom központi kormányzatát I. Miksa korától 1729-ig átfogó összefoglalás,

1 amelyet a kérdéskör részleteit tisztázó monográfiák sora követett. A mi kiindulópontunk mintegy ellentétes. Mi egy, az 1683—1699-i törökellenes háború során a Habsburgok kezére jutott, közjogilag a magyar korona jogán birtokolt kis ország, Erdély kormányzatát és e kormányzat többrétű politikai összefüggését vizsgáljuk. Ennek a kormányzatnak és politikának összbirodalmi meghatározóit keressük. Úgy hisszük: ezzel nemcsak Erdély története 1690 és 1740 közötti korszakára derítünk az eddiginél (munkánk spektrumával és méreteivel arányosan) több fényt, hanem talán hozzájárulunk a Habsburg Birodalom 1690 és 1740 közötti kormányzatáról alkotott kép némi differenciálásához is. A) ÖSSZETÉTEL A Habsburg Birodalom központi irányítását ellátó titkos konferencia az 1527. január l-jén

2 felállított titkos tanácsból nő ki 1669-ben. Funkcióját Felljier és Kretschmayr a külpolitika irányításában látta.

3 Ez a konferencia differenciálódott aztán úgy, hogy a császár két-három titkos tanácsost jelölt ki bizonyos ügyek előzetes megtárgyalására, s ezek előterjesztést tettek ezekről a titkos konferenciában. I. Lipót uralma végén általánossá vált, hogy a titkos konferencia plénumát nem hívták egybe, hanem konferenciának nevezett egyes bizottságokban tárgyalták meg a külügyek egyes csoportjait. Ezeken vagy a császár elnökölt, vagy felségelőterjesztést készíttetett velük.

4 Ehhez itt annyi hozzátennivalónk van, hogy a külügyek említett csoportjain kívül speciális konferenciák tárgyai voltak a hadviselés anyagi eszközeinek előteremtése (Conferentia de mediis), továbbá (egyebek között) Magyarország és Erdély ügyei (Conferentia in rebus Hungaricis,