Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

¡11. Conferentia in rebus Transylvanicis). A nem jelentéktelen számú Conferentiák történetének megírása további kutatásokat tesz szükségessé. A mi feladatunk itt és most a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis történetének feldolgozása. I. A HABSBURG BIRODALOM VEZETŐ ELITJE (1687—1740) Minthogy e Konferenz vizsgálatánál első helyen összetételével fogunk foglalkozni, elöljáróban rövid tájékoztatót kívánunk adni a Habsburg Birodalom e korbeli vezető elitjéről, hiszen neveikkel a továbbiakban lépten-nyomon találkozni fogunk. Ez a tájékoztatás az említendő családok és azok tagjai rendi és főhivatali rangállására fog szorítkozni, s e tanulmány keretei miatt sem vizsgálhatja a főrangok, főtisztségek mögött rejtőző vagyoni súlyt s annak hagyományosabbmodernebb forrásait. Itt ismét csak további kutatások szükségességére utalhatunk. Azok a főtisztségek, amelyeknek jelzése a vezető elit nevei mellett találhatók, a tárgyalt korszakban jelentős részben már elvesztették tartalmukat és súlyukat is. A főudvarmester, tisztán hagyományos funkciója révén, már nem irányítója az egész „udvarnak", amelyben legalábbis részben már újkori központi kormányhatóságok működnek; a főkamarás, az udvari főmarsall vagy éppen a főistállómester eredeti funkciója vagy más szervek kezébe ment át, vagy éppen elvesztette fontosságát. Sok hasonlóság van ebben (mutatis mutandis) a magyar királyi tanács tagjaival, akik szintén jórészt értelmüket vesztett tisztségeket viselnek (főajtónállómester, főétekfogómester stb.). De ott is van némi hasonlóság, hogy amiképpen a magyar királyi tanácsban is a magyar főrendek legnagyobb súlyú egyedei ülnek, a Habsburg Birodalom e névlegessé vált, de nemegyszer új tartalmat kapó főtisztségviselői is a Birodalom lajtántúli részének legnagyobb arisztokratái. A vezető eliten belül ők a hatalmi elit. Ez a hatalmi elit részben egybefolyik, részben azonban el is különül a vezető elitnek attól a részétől, amely elsősorban kormányzati elit: a már említett, részben már modern udvari kormányhatóságok vezetői. Tanulmányunkban elsősorban azokkal a családokkal tartjuk feladatunknak foglalkozni, amelyek korszakunkban játszottak szerepet e kettős tagolású vezető elitben. Megjegyezzük azonban, hogy e családokon kívül elég kevés van, amely a korábbi időszakokban az övékhez hasonló jelentőségre tett szert. Ehhez azonban lássuk az udvari méltóságok, a kormányhatósági vezetők rangrendjét.

5 Ennek a rangrendnek az élén a főudvarmester áll. Őt a főkamarás követi, majd az udvari főmarsall és a főistállómester. A rangrendben utána következők már kormányhatósági vezetők: az osztrák udvari kancellár, a cseh főkancellár, a birodalmi alkancellár (a birodalmi főkancellár hagyományosan a mainzi érsek), a Birodalmi Udvari Tanács elnöke, az Udvari Kamara elnöke, az Udvari Haditanács elnöke.