Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

meg az a rosszízű furcsaság, hogy Bíró Sámuel, a nagy fontosságú pozíció bűvöletében, elveszti önkontrollját, s a jelölésnél saját magára szavaz — ezzel nyer egy szavazatnyi többséget. A dolog jókora kavarodást okoz; többnapos vita eredményeképp a Szebenben tartózkodó törvényhatósági főtisztek és országgyűlési meghívót kapni szokott főrendek bevonásával tartanak új szavazást, amelyen a szavazatok (1 kivétellel) Bíró korábbi ellenjelöltjére, Bethlen Lászlóra esnek, azzal a szépségflastrommal, hogy Bírónak van kincstári tisztsége, az köti le.

36 Az uralkodó végül is (1710. november 4-i rescriptumában) zavarosnak, illetlennek minősíti a jelölés körül történteket, s a téli hadellátás ügye sürgős lévén, egyelőre nem rendel el újabb jelölést, hanem a következő téli időszakra Jósika Gábort nevezi ki főbiztosul.

37 A királyi tábla helyreállítására (1708-ban egyetlen ülnöke volt a császár pártján — Jósika Gábor akkor még, kurucság gyanújával Szebenben volt bebörtönözve—, ítélőmesterei pedig elhaltak) csak előzetes tárgyalások folytak 1710/171 l-ben, eredménytelenül.

38 B) AZ ORSZÁGTERÜLET KÉRDÉSE: A PARTIUM A Partium hovatartozásának kérdését eléggé bizonytalan állapotban hagytuk el 1703-ban; az utána következő évek, a maguk alkalmi, a hadakozás menetéhez igazodó kormányzati struktúráival, vajmi kevéssé voltak alkalmasak a kérdés tisztázására. 1709-ben sikerül (nyilván már a Deputatiónak) újra napirendre tűzetni a kérdést; az eredmény I. József egyik nagyvonalú lépése: az év október 26-i rescriptumában ígéretet tesz rá, hogy ha a Partium a Habsburg-erők kezére kerül, Erdélyhez fog adózni.

39 Az ígéret azonban feledésbe merül. A Szatmár utáni új berendezkedés pedig egyelőre nem sok jóval biztat. I. József halálát és Eleonóra anyacsászárné regnálását a nádor neve alatt publikálták a Partiumban, de a Deputatio is küld oda rendelkezéseket. A kincstári igazgatás viszont szilárdan a Szepesi Kamara kezében van: mikor Bíró Sámuel 1711 nyarán kincstári ügyekben kiszáll oda, a Szepesi Kamara tisztjeibe ütközik, s dolga végezetlen ül térhet vissza.

40 1711 kora őszén a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elé kerül az ügy, az azonban, nem akarván változást az adózás kérdésében III. Károly megérkezéséig, elhalasztja a dolgot.

41 így aztán 1711 őszén mind Magyarország, mind Erdély adót vet ki a Partiumra, s a Deputatio (jogai fenntartására) KözépSzolnok adóját a somlyai és a hadadi őrség számára utalványozván, a megyét kétfelől élik, s azt végromlás fenyegeti.

42 Változás egyelőre nincs. 1712 májusában az erdélyi rendek, követséget határozván az új uralkodóhoz, ennek utasításába beleveszik azt a követelést, hogy a Partium közigazgatási, hadellátási és kincstári tekintetben is tartozzék Erdélyhez

43 (bíráskodási hovatartozását láthatólag magától értetődőnek veszik). Az uralkodó állásfoglalása egy évet várat magára. 1713. május 5-én a Magyar Udvari Kamarához küldött rendeletében leszögezi: a Partium jelen helyzete, amely szerint az közigazgatásilag és bíráskodásilag Erdélyhez tartozik, az adót illetően viszont Magyarországhoz, a Habsburg-ház