Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

Istvánnal ellentétben) végleg. Homonnai György 1616-i kísérletei kapcsán még gyanúba kerül, de aztán évtizedeken át oszlopa az erdélyi vezető elitnek, I. Rákóczi György alatt már mint a legmagasabb rangnak, az ország generálisságának viselője. Unokája az a Komis Gáspár, aki az Apafi-korban a Bethlen—Béldi-párt egyik jelentős alakja, 1676 után azonban nem játszik komolyabb szerepet. Az ő fia Kornis Zsigmond — s a nálánál kisebb karriert futó, de szintén az erdélyi vezető garnitúrába tartozó Kornis István. Régi nagyarisztokraták, akiknek fölfutásánál azonban alapvető tényező a katolikus valláshoz való hűség és a Habsburg-pártiság, nemcsak 1703—1711-ben, hanem már száz évvel korábban is. A kinevező rescriptum még 1710 feltételei között is lassan jut le Erdélybe; a Deputatio 1710. július 9-én intézkedik úgy, hogy Kornissal közölni kell alkancellárságát, s úgy kell intézni a dolgokat, hogy az mielőbb felutazzék Bécsbe.

27 1710. szeptember 21-én iktatják tisztébe Erdély második Habsburg-kori alkancellárját.

28 Az Erdélyi Udvari Kancellárián 1713 előtt még néhány jelentősebb személycsere történt. Simon Mihály tanácsos és registrator magas korára és egészségi állapotára hivatkozva 1710/1711 fordulóján lemond tisztéről — a dolog mögött inkább azt sejthetjük, hogy az erdélyi unitáriusság inkább otthon kíván élni Simon kormányzati tapasztalataival. Helyébe az unitáriusok Maurer Istvánt, Rákosi Pétert és Bíró Mózest javasolják a Deputatio előtt; az első mellett császárhűsége szól, a másik kettőért a kolozsmonostori konvent requisitoraként, ill. az Erdélyi Udvari Kancellária írnokaként szerzett hivatali gyakorlatuk. A Deputatio, 1711. február 7-én felterjesztve a jelölést, első helyen Maurert ajánlja,

29 kinevezésre azonban végül is Rákosi kerül.

30 Hoszman 1711 áprilisában elnyervén a Deputatio tagságát, a szász natio a majdani comest, Simon Baussnernt jelöli helyébe a Kancellária taxatorául, s ezzel egyetértvén a Deputatio és a Kancellária is, Eleonóra anyacsászárné 1711. október 19-én ki is nevezi e tisztségre.

31 Több bonyodalmat okoz a katolikus referendarius tisztsége. Szólottunk róla: milyen viharokat váltott ki a nem erdélyi Fiáth kinevezése e tisztségre. Fiáth legkésőbb 1711. szeptember elején „el búcsúzik" referendariusságából.

32 A helyére elsőként javasolt Kászoni János azonban nem vállalja e tisztséget

33 — a már tapasztalt politikusnak számító egykori kincstári tisztviselő bizonnyal (s alappal) úgy véli, hogy Erdélyben lévén a végleges új berendezkedés kialakításánál, ennél fontosabb szerepkörhöz juthat. így Olasz Mihály kerül kinevezésre a katolikus referendariusi tisztségre; ő sem vállalja.

34 A katolikus referendariusság kérdése megoldatlan marad a végleges berendezkedésig. Az országos főbiztosság helyreállításának látható kezdete I. József 1709. október 26-i rescriptuma. Ez addig is, míg a főbiztost országgyűlésen lehetne megválasztani és instruálni, a Deputatióra bízza ezt, azzal, hogy az instructiót a főhadiparancsnoktól és az erdélyi hadbiztosságtól nyert tájékoztatás után készítsék el, vitassák meg amazokkal, a végleges szöveget pedig terjesszék megerősítésre az uralkodó elé. Az országos főbiztosság főbiztosból és annyi alárendelt biztosból álljon, ahány katonai körzet van az országban. A főbiztos Szebenben, a főhadiparancsnok és a hadbiztosság mellett székeljen, alárendeltjei pedig ott, ahol helyi hadbiztos van.

35 A főbiztosi tiszt betöltésére a Deputatio 1710. július eleji ülésén kerül sor. Itt történik