Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

egyháznak). A határozat, illetve tc. szerint: 1. Erdélyben a legnagyobb román faluban is elegendő két román pap, a kisebbeknek pedig egy; többet tehát ne tartsanak. 2. A püspök ne szentelhessen pappá arra alkalmatlan személyeket (pénzért sem). A papjelöltek vizsgát tegyenek (ne csak román papok előtt, hanem annak a felekezetnek papsága előtt is, amellyel egyesültek). A papok száma nem szaporítható a szükségen felül. 3. A román papjelölteknek nem lévén most „valóságos jó Oskolájuk", annak a felekezetnek az iskolájában tanuljanak, amellyel egyesültek. 4. Az egyházközségekben nem szolgáló, szabadrendű, de birtoktalan papok parókia üresedéséig lakjanak kolostorban. 5. Miként más felekezetek papjai, a román papok is tartozzanak tizeddel a parochiális házhoz szorosan nem tartozó földek után, amennyiben ezt a földesurak nem engedik el. Ily földjeik után a közterheket stb. is hordozzák. 6. Az egyházi rendek kihágásai felett uniált papok esetében az Approbatae Constitutiones I. rész 5. címének 5. cikke szerint ítéljenek, nem uniált papoknál pedig a régi eljárás szerint. 7. A kiátkozási kihágások tilosak; kiátkozást annak a felekezetnek az eljárása szerint hajthatnak végre a román papok, amellyel egyesültek.

491 Ahelyett azonban, hogy az uniált és nem uniált román papság helyzete rendezettebbé válnék, I. Tóth Zoltán szavaival „vallási téren zűrzavaros állapot lépett föl Erdélyben".

492 Az unióra lépni nem kívánó göröghitű románok a református rendekben keresték — s már jelzett okokból részben meg is találták — a támogatót. Athanasius 1700 szeptemberében, egy újabb zsinaton, most már harmadszor mondatja ki a katolikus egyházzal való uniót; ezúttal a firenzei 4 pont és a katolikus egyház hittételei világosan szerepeltek a határozatban.

493 Az unitus püspök ezek után új diploma követelésével léphetett fel a Habsburg Birodalom központi kormányzata előtt. így került sor az ún. II. vallási uniós Diploma Leopoldinum kiadására (1701. március 19.). Ennek a pillanatnyi helyzetben legfontosabb intézkedése az 1698. április 14-i diploma azon rendelkezésének a módosítása volt, amely szerint az ortodox románok bármely bevett felekezettel egyesülhetnek. Ennek helyébe most az a tétel lépett, hogy egyesülniük csak a katolikusokkal lehet, a protestáns felekezeteknek legfeljebb védelmét vehetik fel. Hasonló súlyú, de meglehetősen pontatlanul fogalmazott rendelkezés volt a (2.), amely az unitus papoknak „mint a többi nemesi előjogoknak örvendőknek" adó-, vám- és tizedmentességet adományoz (a földesúri szolgáltatásokat nem említi). Évtizedekkel később, Inochentie Micu-Klein püspökségének idején kapott jelentőséget a II. vallási uniós Diplomának az a képtelen közjogi baklövése (3.), amely a vallási uniót elfogadó román köznépet is (plebeiae conditionis homines) a katolikus rendekhez sorolja

494 — ennek erdélyi érvényesítésére ott működő politikus akkor nem is mert volna gondolni. Az erdélyi göröghitű románságnak a katolikus vallással való uniója így véglegesnek tűnhet. Az unió körüli harcok azonban tovább tartanak. Nem a II. Diploma 3. pontja körül — az eredeti formájában ekkor nem került nyilvánosságra.

495 Az ortodox románok sem hagytak fel eredeti hitük védelmével (egyik leghatározottabb vezetőjükről, Nagyszegi Gáborról a korábbiakban már tettünk