Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
említést), a rendek pedig az unió fiktív voltát hangsúlyozták. 496 A Rákócziszabadságharc pedig alaposan megingatja még ezt a megkérdőjelezett hitelű uniót is; 1708 után ennek kiépítését is szinte újra kell kezdeni. D) ÖSSZEGEZÉS Az 1690 és 1608 közötti erdélyi Habsburg-berendezkedés főbb vonásait, az előbbiek alapján, a következőkben látjuk: 1. Az 1690—1691-ben, a Diploma Leopoldinum első, majd végleges formájában létrejött, a törökellenes háború állásától így vagy úgy befolyásolt, mind a Habsburg Birodalom, mind Erdély vezető elitje által ideiglenesnek tekintett berendezkedés tartósabbnak bizonyult a vártnál — annak következtében is, hogy a Birodalom vezető elitje előbb a törökellenes felszabadító háború feltételei között, majd a spanyol örökösödési háború feladatai által lekötve, s egyébként sem rendelkezve modern kormányzati koncepciókkal, nem kíván átfogó kormányzatszerkezeti változásokat végrehajtani Erdélyben, de annak következtében is, hogy az erdélyi vezető elit szívósan és hajlékonyan, jó nívón védelmezi az 1690—1691-i berendezkedést (benne mindazt, amit a fejedelmi korszak intézményeiből sikerült átmenteni). 2. Az 1690 előtti erdélyi vezető elit személyeiben is lényegében meg tudja tartani pozícióit. (Az egyetlen homo novus a „nagyok" között, Apor István, a berendezkedést illető kérdésekben — az ellenreformációt kivéve — a többiekhez idomul, 1699 után pedig pozíciósérelmei még inkább közelítik hozzájuk.) 3. A kormányzati struktúra változásának egyik fő eleme az Erdélyi Udvari Kancellária létrejötte. Ez nem a rendek elképzelése szerint valósul meg, de az erdélyi vezető elitnek egyelőre nagy hatása van rá (amit Bethlen Miklós bécsi tartózkodásai csak erősítenek). Sikerül elkerülni az Erdélyi Udvari Kancelláriának a Magyar Udvari Kancelláriába való olvasztását. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a Kancellária súlya a Birodalom központi kormányzatának struktúrájában nem elég erős: vezetőjét hosszú időszakokon át nem hívják meg a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis üléseire, az uralkodó számos nagy súlyú rendelkezését nem az Erdélyi Udvari Kancellária expediálja. 4. A strukturális változás másik fő eleme a kincstári igazgatás 1699 utáni átalakulása. Jeleztük, hogy ennek elsődleges okait a Gundaker Starhembergirányzat központosító törekvéseiben látjuk — azt is, hogy ez a politika eléggé felemásan érvényesül. 5. Az egész korszakban érvényesülő irányzat egy lassú, de következetes ellenreformációs politika, amely a protestáns többségű rendek és különösen a vezető elit nemcsak számbeli, hanem még inkább súlybeli református többsége ellenére lépésenként tért tud nyerni — elsősorban a főtisztségek betöltésében. A katolikus püspökség stabil visszaállítására egyelőre nem kerül sor. A román vallási unió létrejön, de 1703 után nagyrészt össze is omlik. 6. A korszak tulajdonképpeni nyertese Erdélyben a Habsburg Birodalom katonai vezetése s annak helyi exponensei. Erdélyt, a török elleni keleti
