Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

arányai. Most tekintsünk ki újra ezekre az arányokra, azt is tekintetbe véve, hogy a török háború lezárult, Erdély a békeszerződés alapján a Habsburg Birodalom része, nem pedig bizonytalan időre meghódított terület. A Habsburg Birodalom országainak 1703-i adója a következőképpen oszlik meg: Csehország: 2,284 722 forint 13 krajcár Alsó-Ausztria: 637457 forint 53 3/8 krajcár Felső-Ausztria: 335092 forint 35 krajcár Alsó- és Felső-Szilézia: 1 523 148 forint 11 krajcár Morvaország: 761 574 forint 6 krajcár Stájerország: 607 638 forint 52,5 krajcár Karintia: 329 456 forint 52,5 krajcár Krajna: 242 182 forint 51 7/8 krajcár Magyarország: 4012276 forint 16 krajcár Szlavónia és a Szerémség: 88 723 forint Erdély: 1 millió forint

419 A Birodalom gazdaságilag legfejletlenebb része tehát másfélszer annyi adót fizet, mint a Bécset is magába foglaló Alsó-Ausztria, kb. 25%-kal többet, mint Morvaország. Sokadszor szögezzük le: véleményünk szerint mindez nem tudatos diszkriminációból ered, hanem a tájékozottság és politikai realitásérzék igen erős hiányából. Az adót felosztó tényezők talán úgy vélik, hogy ha Erdély 1699-ig elbírta az 1 millió forinton felüli adót, nyilván tovább is elbírja. S nem számolnak azzal, hogy a kis ország, amely 1686-tól 1699-ig a törökellenes felszabadító háborúra kb. 15-17 millió forintot adózott, s azóta újabb kb. 5-öt, most már teljesítőképessége végső határán túl van. Öngyilkos politika ez, nem először a magyarországi és erdélyi Habsburg-uralom történetében: a kis országból a még elviselhetően túl nyerendő néhány százezer forint adó kedvéért szinte előkészíteni a második front nyitását a harcban álló Birodalom hátában (s mellesleg szinte minden adó- és kincstári jövedelmet elveszíteni a hadszíntérré vált vagy csak ideiglenesen Habsburg-kézen lévő országból). Ismételjük: az ok a tájékozottság és politikai realitásérzék rendkívül erős hiánya, a birodalmi érdekek rosszul felfogott, merev értelmezése a Birodalom vezető elitjének Erdélyt illető politikájában. Az adónak ez az elviselhetetlen súlya több ízben késztette arra a rendeket, hogy legalább az országon belül teremtsenek elfogadhatóbb helyzetet; itt azonban a natiók érdekei előbb-utóbb ütköztek egymással. 1698 novemberében még egyetértés van a natiók között a tekintetben, hogy az adókivetést összhangba kell hozni az adózók tényeleges teherbíróképességével.

420 Az adózók összeírására nézve is meghozzák a szükséges intézkedéseket.

421 Az összeírás meg is indul, éveken át folyik, kisebb-nagyobb nehézségekkel és zökkenőkkel,

422 de azért 1703-ra legalábbis az ország legnagyobb részében elkészül. Az adókivetés rendje azonban nem módosul; az egyes natiók számára itt már konkrétan jelentkeznek saját érdekeik. Az 1702 első hónapjaiban tartott első országgyűlésen éles a vita a natiók között az adó felosztásáról;

423 végül is egy, 1702. április 8-án tartott konferen-