Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

(és a fontos elővásárlási jogot Havasalföldén és Moldvában),

362 a hadellátás séfélme nélkül, egy évre, azzal a kötelezettséggel, hogy évi 7-8 ezer marhát hajtsanak föl készpénzfizetés ellenében Bécsbe. A Gubernium erre nyílt rendeletekkel (1695. május 28., július 7.) toboroz „részvényeseket" egy marhakereskedelmi társaságba. A „részvény" 1000 forint lett volna, a társaság vezetője pedig Bethlen Sámuel (Bethlen Miklós fia). A marhafelvásárlás (beleértve a magán-marhakereskedők állatainak lefoglalását is) meg is indul. A Gubernium 1695. július 8-án azt javasolja az uralkodónak, hogy ez a társaság kapjon monopóliumot a marhakivitelre, s egy határszéli helyre (lehetőleg Somlyóra) hajtassa fel a marhákat, ott vennék át tőlük a bécsi kereskedők. A vállalkozás azonban rövidesen elakad, a Habsburg központi kormányzat nem reagál a Gubernium kérésére, az kénytelen visszaadatni a lefoglalt marhákat, s (1695. augusztus 28-án) visszavonja a marhakiviteli tilalmat is.

363 1702-ben felmerül a nádori-erdélyi sókereskedelem újraindításának terve. Bethlen Miklós bécsi tartózkodásakor a nádor, Kollonics, Mattyasovszki magyar udvari kancellár és Pálffy Miklós tárgyal vele, hogy „a kamara sok excessusának megorvoslása és a szegény községnek a sótalan kenyértől való megmentésére nézve Magyarország és Erdély árendálják meg a kamarától a sót" 500 ezer forinton, és vagy a korábbi szabad sókereskedelem lépjen újra életbe, vagy „folytassuk mű per patriotas a commerciumot", ha a két ország úgy látja jónak. A bérlet terhei és haszna kétharmadában Magyarországnak, egyharmadában Erdélynek jutna. „És minthogy ezelőtt — írja Bethlen — a palatínussal, zsidóval, kivel is compossessorok voltunk, és én administrátorkodtam, úgy indult vala ez dolog, de semmi sem telek benne, a háború [a Rákóczi-szabadságharc] is eljővén."

364 Bethlen Miklós nevéhez fűződik egy további kereskedelmi vállalkozás terve is. A kancellár Bécsben összeköttetésbe lépett két kereskedelmi vállalkozóval: Zacharias Sedgewitzcel

365 és Giuseppe Vecellivel. Sedgewitz 1699-ben egy, Perzsia és Anglia közt tranzitkereskedelmet folytató társaságot hozott létre.

366 Magyarországot és Erdélyt is be kívánván vonni vállalkozásába, Bethlen Miklóshoz fordult. Vecelli a Duna vonalára kívánta terelni a keleti kereskedelmet. Bethlen, saját több évtizedes kereskedelmi terveinek megvalósítására látva lehetőséget, memorandumban fordul az uralkodóhoz. Abból indul ki, hogy minden országnak van valami olyan „kénese", amelyből „a jó elme, serénység által pénzt... szerezhet". A meggazdagodás módjai Bethlen memoranduma szerint: 1. más országok javaival folytatott tranzitkereskedelem; 2. más országok nyerstermékeinek megvétele otthoni feldolgozásra, majd nyereséggel való kivitele;

367 3. az országban bőven termő cikkek kivitele; 4. a pénznek (különösen a jó pénznek) az országban tartása, végül egyáltalán a hasznos gazdasági tevékenység. Sok olyan ország (Bethlen idesorolja Lengyel-, Magyarországot, Erdélyt és a két román fejedelemséget), amelyben bőven van étel-ital, nem halad előre, mert „rest néppel bírnak, sem kereskedésen, sem kézimesterségen nem kapnak, csak esznek, isznak". Erdély külkereskedelmi forgalomra alkalmas termékei — folytatja — a bányák produktumai (arany, ezüst, ón, réz, higany, só), továbbá a marha és a ló. Az ország nagyobb folyói (a Tisza, Maros, Szamos és Olt)

368 elősegítik a szállítást. Városai, az iparosok megfelelő