Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
A kiváltságolt gyulafehérvári zsidók szerepe eddigre annyira eljelentéktelenedett, hogy ők alig játszanak szerepet az ismertetendőkben, a többi idegen betelepedők — rácok stb. — pedig nem nyernek megkülönböztető jogállást. Az erdélyi görögök, örmények és zsidók 354 adója 1700-ban együttvéve 3718 RFt 355 — az összeg, ezek családfőit számítva, még az ország 1 milliós adójához képest is magas, de ha Kolozsvár 2200 RFt-os adójára gondolunk, már kevésbé túlzott. 356 A nagy harc 1702-ben tör ki adózásuk körül. Az az év májusi országgyűlésen a Gubernium és a rendek azt követelik, hogy ne akadályozzák őket a görögök, örmények, zsidók, rácok, betelepedő németek adóztatásában. 357 A rendek aztán (Seeau szerint) 10 ezer forint adót vetnek ki az idegen kereskedőkre. A Cameratica Commissio erre jelzi a Guberniumnak: ez „sine praejudicio et eversione commercy" lehetetlen, majd nézeteit egy, a Gubernium küldötteivel tartott konferencián bővebben kifejti, s protestál. Erre a görög, örmény, zsidó és más kereskedők újabb memorialisokban fordulnak a Cameratica Commissióhoz, s most már a görögök kiváltságlevelére hivatkoznak, teljes adómentességet magyarázva ki belőle; a Commissio pedig a Guberniumnál sürgeti (1702. július 20-án) e kereskedőelemek kiváltságainak megtartását, s annak megakadályozását, hogy a jogoson túl terheljék őket. 358 A Gubernium és a rendek, 1702. október 6-i felségelőterjesztésükben, két irányban is ellentámadásba lépnek: 1. sérelmezik, hogy Erdélynek nincs kereskedelme, ezt a tevékenységet nem a haza fiai, hanem jövevények gyakorolják („potissimum in excidium Indigenarum"); 2. szóvá teszik, hogy a görögök, örmények, rácok, bulgárok és mások (itt a bulgárok lépnek be a felsorolásba, és a viszonylag kis összeget adózó zsidók maradnak ki), akik addig jelentős mennyiségű adót fizettek, most adómentességet kezdenek követelni, a haza fiai kárára. 359 Végül is a különleges jogállású idegen kereskedők teljes adómentessége nem valósul meg, de adójuk összege 1700-hoz képest is csökkent. 360 A Rákócziszabadságharc alatt ezek az adómennyiségek pillanatnyi tényezők hatására alakulnak, de láthatóan nem magasabbak az 1702-inél. 361 A kincstári politika kérdéskörei között szólunk a kereskedelempolitika további problémáiról is: a rendek, elsősorban az erdélyi vezető elit oldaláról kiinduló kezdeményezésekről és a vámpolitikáról. Még jóval a Cameratica Comissiónak a commercium támogatására adott instructio előtt, 1694/ 1695-ben erdélyi részről indul ki egy (kudarcba fulladó) kezdeményezés monopolizált marhakereskedelmi társaság létrehozására. Erdélynek ismeretesen egyik fő kiviteli cikke a marha (még a 18. században is). Az 1690-es években pedig a kérdés, tekintettel arra, hogy a hadak ellátása nagy mennyiségű húst igényel, különös fontosságúvá válik. A vállalkozás előzménye az a marhakiviteli tilalom, amit a Gubernium (Veterani főhadiparancsnok hozzájárulásával) 1694. május 16-án hirdet ki, arra hivatkozva, hogy a marhaállomány megfogyatkozása nagy nehézségeket okoz a hadellátásban, s a (városi) lakosság ellátása is veszélybe kerül. A központi kormányzat azzal járul hozzá ehhez, hogy Magyarországra és Bécsbe szabad legyen a marhakereskedés. A Gubernium azt kéri, hogy Magyarországra csak az erdélyiek vihessék ki marháikat. I. Lipót jókora késéssel, 1695. április 25-én megadja az erdélyieknek a marhakereskedelem monopóliumát
