Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

a várak tatarozásának, az uradalmak feljavításának költségeit illetően a kincstartó tájékoztassa az Udvari Kamarát és attól várjon rendelkezést. A kincstári jövedelmekről ahhoz terjessze fel évi számadásait. Az utasítás ezenkívül egy sor kérdésben szabályozta a kincstartó feladatait: büntetőperekben csak a törvényes ítélet után hajtassa végre a megígért confiscatiót; kamarai bizottságokat, amennyiben ezek feladatköre a Politiát vagy a Publicát illeti, csak a Guberniummal való megtanácskozás után küldjön ki; tartson vizsgálatokat az elidegenített fiscalis jószágokat illetően. Biztosítsa az arany- és sóbányászok, a kincstári uradalmak népei jogvédelmét a túlzott állami terhelés ellen, tartassa meg az aranymosó cigányok kiváltságait, szerezze vissza a magánkézre jutott kincstári cigányokat. Tartasson productiót az elidegenített kincstári tizedekről. I. Lipót ráruházza a fejedelmi korból ismeretes tizedfőarendatori tisztséget is, vicearendatorul a fiscalis jószágok praefectusát nevezve ki.

253 1696 márciusában (néhány nappal az általános instructio után) Apor külön utasítást kapott a sóügyeket illetően is. Ennek legnagyobb része azonban a nádorierdélyi sókereskedelem kérdéseivel foglalkozott (sókereskedési kerületek kijelölése, a Szamos hajózhatóvá tétele, marosi hajózás stb.). A kincstartó szorosabban vett hatáskörét csak néhány rendelkezés érintette: nemesi sót csak annyit adasson ki, amennyi az illető házi szükségére elég; az erdélyi papságnak és iskoláknak (felekezeti különbség nélkül) csak annyi sót juttasson, amennyire deputatumuk szól, s ha lehet, egyezzék meg velük, hogy ehelyett készpénzt fizet (az ilyen megegyezést hagyassa jóvá az Udvari Kamarával). Az aprósót is a kincstár számára adassa el, számadással. A sótiszteknek, illő járandóságukon túl, ne legyen más jövedelmük, magánsókereskedést ne folytassanak.

254 Várható volt, hogy a Gubernium egésze csakúgy, mint maga Apor kincstartó, sérelmezni fogja ezeket a rendelkezéseket. Csáky László bécsi követségbe induláskor (1696. július elején) Apor beteg, így Csáky instructiójába csak az kerül, hogy a kincstartó felépülése után pótutasítást fog kapni a „necdum bene constitutus" kincstartóság hatáskörének az Udvari Kamarával szembeni rendezésére.

255 Apor felgyógyulása után azonban éles véleménykülönbségek mutatkoztak közte és a Gubernium között a kincstartói hatáskör kérdésében. A kincstartó 1696. augusztus 20-án foglalja össze az instructiókkal kapcsolatos észrevételeit.

256 Jelentős részük a sóüggyel, elsősorban a nádori-erdélyi sókereskedelmi társaság működésével s a kincstartóhoz való viszonyával foglalkozott. Hanyag tevékenységben marasztalta el a társaságot, az Udvari Kamara révén királyi rendeletet kíván kieszközölni saját magához arra nézve, hogy a társaság számára rendelt sót ő vágassa ki, s a társaság csak az eladással foglalkozzék, sót csak a kincstartó igazolásával vihessen ki Erdélyből. Az onnan Magyarországra vitt só után a harmincadvonal erdélyi állomáshelyén fizessék a harmincadot. A sóügy szakági vezetőjét, a sóügyi inspectort szorosan maga alá kívánta rendelni, ezzel annak a sókereskedelmi társaságtól való függetlenségét hangsúlyozva. További sóügyi javaslatai: a király oly értelemben erősítse meg a sóvágók, a sóbányahelyek és lakóik kiváltságait, hogy ezek a kincstartótól függjenek. Dés és Torda polgárai Várad eleste után nemességet kaptak, hadiszolgálati kötelezettség-