Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
elfoglaltnál. A határozat úgy születik, hogy a nádori-erdélyi társaság egyelőre folytassa tevékenységét, mintha az örökre a kezén maradna, egészen addig, amíg az Udvari Kamarának annyi pénze lesz, hogy átveheti a sókereskedelmet. Addig az Udvari Kamara sem a sóár kérdésében, sem másban nem kíván nehézségeket támasztani a társaságnak, sőt el kívánja útjából hárítani az olyan akadályokat, mint a lengyel só behozatala stb. Az Udvari Kamara azt ígéri, hogy Erdély helyzete a rendezéssel a korábbi marad. Az erdélyi fél mindent meghallgat, de a tárgyalásokon jelzi, hogy semmivel nem ért egyet, a rendek elé viszi az ügyet. 251 A nádori-erdélyi sókereskedelmi társaság végül is 1699 legelején szűnik meg (I. Lipót 1699. január 7-i rescriptumában értesíti erről a gubernátort és az er/délyi rendeket). 252 A kincsfári javak bérletének ez az oszlopa tehát még előbb kidől, mint a másik, a Bánffy—Apor-féle bérlet. A bérleti rendszer fő haszonélvezői az erdélyi vezető elit három legjelentősebb tagja: Bánffy gubernátor, Bethlen Miklós kancellár (hisz a sókereskedelem erdélyi részének igazgatása az ő számára is — pontosabban nem ismert — jövedelmet jelent) és Apor István kincstartó. A tizedbérlet rendszerén nincs változás. Mielőtt még az erdélyi kincstári berendezkedésben 1699-cel beköszöntő változások ismertetésére térnénk, tekintsük át röviden: hogy igazgatják az ábrázolt állapotú kincstári területeket. A kincstartó 1692-i conditióival és az Alvincziana Resolutióval egyidejűleg kiadott instructiójával már foglalkoztunk. 1696 márciusában, már Apor kincstartó, új instructiót nyer. Az utasítás, amelyet az uralkodó az Udvari Kamaráról adott ki, az 1693-i instructióhoz hasonlóan adóügyi feladatkört is ad a kincstartónak. Ez azonban csak annyiból áll, hogy sürgetnie kell az adó felvételét a Guberniumnál, át kell vennie a törvényhatóságok által begyűjtött adót, és a meghatározott célokra kell fordítania (nem értve ide a hadak tartásának költségeit, amelyeket illetően a hadbiztossági szervek és az országos biztosság jár el; itt a kincstartó szerepe csak a Gubernium és az udvari hadi fizetőhivatal nyugtáinak kicserélése). A szorosabban vett kincstári igazgatási feladatkörökben az Udvari Kamara főségének határozott jelei mutatkoznak meg. A szakági főtisztségekben való üresedés esetén változatlanul a Gubernium tesz jelölést a királynak (a kincstartó részvételével), de ez előzetesen közlendő az Udvari Kamarával. Kisebb tisztségek betöltésének jogát az 1693-i utasítás a kincstartónak hagyta; az 1696. márciusi instructio szerint ily esetekben a kincstartó a Gubernium tudtán kívül is javasolhatott három-három személyt az uralkodónak (az Udvari Kamara útján). Birtokadomány-kéréseknél a kincstartó a Guberniummal együtt vizsgálja meg a kérvényezők érdemeit. Egyező vélemény esetén a kincstartó jelentse ezt az Udvari Kamarának; véleményeltérés esetén a Gubernium az Erdélyi Udvari Kancelláriához terjessze fel saját álláspontját, a kincstartó pedig az Udvari Kamarához. Ezek egyezzenek meg, vagy terjesszék az uralkodó elé döntésre az ügyet. Ingóságok vagy pénz adományozása esetén a kincstartó maga tehet felterjesztést az Udvari Kamarához. Adománylevelet, grationalist az Udvari Kamara megkeresése alapján az Erdélyi Udvari Kancellária állít ki. Az arany-, higany- és sóbányák művelésének,
