Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
elégületlensége. Azt várják, hogy az adóba a Diploma Leopoldinumban megjelölt 400 ezer forinton felül fizetett összeg, ill. a hadellátásra kölcsönzött búza és zab fejében, I. Lipót ígérete szerint, a sójövedelmekből kapjanak kártalanítást, ebből azonban 1697 tavaszáig semmit sem láttak. így az 1697. márciusi—áprilisi országgyűlés törvényt hoz (III. tc.) arra nézve, hogy mihelyt a nádortól kimutatást kapnak a só eladásáról, szám vételt kell tartani a sókereskedés jövedelmeiről. 243 Ugyanez országgyűlés IV. tc.-e pedig a nemesi só kiadásáról rendelkezik, amelyet az erre jogosultak egy ideje nem kapnak meg. 244 (Emlékezzünk Apor 1696. őszi memorandumára.) A rendek azonban azt is törvénycikkbe (XII. tc.) foglalva deklarálják, hogy a sókereskedelem bérletének lejárta után is vállalni kívánják a sójövedelmek kezelését — hogy az ország rendkívüli terhein könnyiteni lehessen. 245 Közben azonban a sókereskedés magyarországi része is nehézségekkel, zavarokkal küzd. A háború menete gyakran megakadályozza a sószállítást a Tiszán és a Maroson, a sóhajókat hadicélokra veszik igénybe. A Szepesi Kamara a nádorierdélyi sókereskedelem létrehozásakor kijelölt területi hatáskörét túllépve, a Dunáig és a Vágig kereskedik a Tokajnál kirakott erdélyi sóval, a Magyar Udvari Kamara viszont évi jó 60 ezer mázsát hoz be a kis vámmal terhelt lengyelországi sóból a Vágón Komáromig. így Vorster, számos eredménytelen felterjesztés után, memorandumban fejti ki az Udvari Kamarának, hogy a királyi sóregale nem hoz megfelelő hasznot, ha a különböző kamarák stb. egymást keresztező politikát folytatnak. Azt javasolja, hogy közvetlenül az Udvari Kamara vigye a sókereskedelmet. 246 Oppenheimer megbízottja elébe siet egy tendenciának. Gundaker Starhemberg, az Udvari Kamara egyik legbefolyásosabb személyisége, 1698 augusztusától alelnöki rangban e hatóság vezetője, ellensége a kincstári javak bérleti rendszerének, e jövedelmek közvetlen kincstári kezelését kívánja megvalósítani. Vorster javaslata 1697 végére vagy 1698 elejére tehető; Bánffy, Bethlen Miklós és Apor 1698. eleji bécsi tartózkodása idején hatása már érezhető az Udvari Kamaránál. Bánffyék előbb ( 1698. január 3-án), az egész Erdélyi Udvari Kancellária, továbbá Christian Schedel (Oppenheimer megbízottja) jelenlétében a sókereskedelem számadásairól szóló jelentést vitatják meg. 247 A sókereskedelem ügyének érdemi tárgyalása azonban csak 1698 márciusában indul meg. Az 1698. március 8-án az Udvari Kamara és az erdélyiek között tartott vegyes bizottsági tárgyalás 248 még nem vezet konkrét eredményre. Az 1698. március 12-i cameralis conferentián azonban az Udvari Kamara elnöke (bizonnyal Vorster javaslatának vagy annak is hatására) javasolja a nádori-erdélyi sókereskedelem visszaváltását az Udvari Kamara számára. Az erdélyiek tiltakoznak ez ellen, pénzügyi érveken túl az ország kvártély-, magazinális terheire és arra hivatkozva, hogy Erdély maximálisan ki van téve az ellenség támadásainak, más kereskedelme nincs, adója pedig 1 millió forint. A megoldás az 1698. március 22-i újabb cameralis conferentián 249 és a másnapi cameralis commission 250 születik. Az erdélyi fél fő követelései: a nádori-erdélyi sókereskedelem még legalább 4-6 hónapig fenntartandó, a megszűnte utáni rendezésben Erdély helyzete ne legyen rosszabb a nádori sókereskedelemben
