Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Gubernium 1696 júliusában Csáky Lászlót küldi fel a Habsburg-udvarba követül, feladatainak nagy része az Erdélyi Udvari Kancelláriával kapcsolatos. Csákynak meg kellett intenie Káinoki alkancellárt és a Kancellária többi tagjait: ne lépjenek fel Erdély szabadságai és a Gubernium ellen. Közölnie kellett az alkancellárral a Gubernium erős neheztelését amiatt, hogy az a hír szerint azon működik: az Erdélyi Udvari Kancellária a Guberniummal és az Erdélyben lévő kancelláriával „intra meros tantum aliqualis superficiariae correspondentiae terminos absque reali observantia et dependentia legyen". A Gubernium kéri és inti Káinokit: hagyjon fel ezzel. Az országos kormányszerv úgy látja: az Erdélyben működő kancellária és a bécsi Erdélyi Udvari Kancellária nem két külön szerv, az utóbbit nem avégett hozták létre, hogy a Guberniummal vetélkedjék, magának kívánva megszerezni annak hatáskörét, saját állásfoglalásával kiforgassa a Gubernium felségelőterjesztéseit, s Erdélyt és a Guberniumot összeveszejtse az udvarral. Az Erdélyi Udvari Kancellária „sit ianua regis et cancellarius, vice-cancellarius ac reliqua cancellariae membra fideles illius ianitores, votorum a subditis ad regem et huius maiestatis ad illa benignissimarum resolutionum referendarii". A rendek változatlanul tartják magukat az 1694-i megállapodáshoz az alkancellári tisztnek a katolikusok és a többi felekezetek közti évi váltakozásáról (csak arra az engedményre hajlandók, hogy az 1696-i összetételű kancellária éve 1695. október 31-vel, installatiójuk — hozzávetőleges — dátumával kezdődjék). A Gubernium elfogadja azt, hogy a grationalék megpecsételéséhez használt nagyobb pecsét Bécsben legyen, de az Erdélyi Udvari Kancellárián kiadott, a kancellár és alkancellár által megpecsételt s a Kancellária levéltárában lajstromozott királyi adomány le vélek leküldendők az Erdélyben működő kancelláriára, az ott fungáló kancellár vagy alkancellár is írja alá őket (a rend és a becsület kedvéért), majd lajstromoztassa és úgy adassa ki a feleknek. Az Erdélyi Udvari Kancellária a királytól hozzá véleményezés végett leküldött memorialisok kapcsán ne tegyen felterjesztést a Guberniumtól való tájékozódás nélkül. Vitassa meg ezeket tanácsülésen, majd véleményét (az iromány másolatával együtt) küldje meg a Guberniumnak állásfoglalás végett, és annak vétele után azt „pro possibili cum voto cancellariae aulicae Transylvanicae" egyeztetve tegyen felségelőterjesztést. Ha azonban véleménye mindenben eltérő a Guberniumétól, újra forduljon ahhoz. Ha végképp nem lehet elérni a két vélemény összeegyeztetését, külön-külön terjessze fel a Gubernium véleményét és a sajátját. 192 Az eredmény a várható. Az Erdélyben működő kancellária és az Erdélyi Udvari Kancellária különállását időnként áthidalja Bethlen Miklós bécsi kancellári ügyködése, a Gubernium ugyanígy, időnként, érvényesíteni tudja politikai súlyát a Kancelláriával szemben, az alkancellárság évi váltakozásáról azonban nem lehet szó. Bár a rendek 1697 áprilisában megpróbálkoznak új alkancellár választásával, a református Nagy Pált jelölve e funkcióra, azzal, hogy Kálnokival évente váltakozva töltse be 193 — Káinoki állandósul tisztében. Még kevésbé lehet szó a grationalék erdélyi aláírásáról vagy éppen az Erdélyi Udvari Kancelláriának véleményezésre leküldött memorialisok ügyében folytatandó, esetleg több levélváltásra terjedő levelezgetésről (amely evidensen a Gubernium főségét és ellenőrzési jogát szolgálta
