Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

volna a Kancellárival szemben, de ügyviteltechnikailag lehetetlen volt) — kivéve azokat az eseteket, amelyekben maga az uralkodó kérte a Gubernium állásfoglalását. 1698 első felében azonban az erdélyi vezető elit három legnagyobb súlyú tagja, Bánffy György, Bethlen Miklós és Apor István hónapokon át Bécsben tartózkodik. Egyik legelső feladatuk az Erdélyi Udvari Kancellária működésének megvizsgálása. A Kancelláriával összeállítást készíttetnek erről, helyzetének más kancelláriákkal való egybevetésével, s a Kancellária (1698. február 27-i összeállításában) kénytelen feltárni önállótlanságát. Más udvari kancelláriáknál az a gyakorlat, hogy az uralkodó a hozzá személyesen vagy ágens útján beküldött memorialist leküldi az illetékes kancelláriának, az referáltatja kancelláriája tanácsában az ügyet, s a többségi határozat alapján felségelőterjesztés születik. Ha két órára való tárgyalási anyag van, az uralkodó (a kancellár bejelentése alapján) magához rendeli a belső titkos tanácsosok közül azokat, „a kiket akar",

194 ott megjelenik az illetékes kancellár is (egy referendariussal), a referendarius ügyenként felolvassa azok kivonatát és a kancellária véleményét, majd az illetékes kancellár szavaz elsőnek, kellő világossággal ismertetve az ügyet. Ezek után az uralkodó kéri a tanácsosok véleményét,

195 majd ő dönt (a többség véleménye nem kötelezi). Ezt egy titkár feljegyzi, és ennek alapján történik az expeditio. Az Erdélyi Udvari Kancellária esetében viszont I. Lipót a hozzá beadott erdélyi memorialisokat Kinskynek küldi; az egy részüket az Erdélyi Udvari Kancelláriához továbbítja, más részüket Weissenberghez {saját kancelláriai tanácsosához és titkárához), az előbbi csoportba tartozó fontosabb ügyeknél utasítással az elintézés mikéntjére nézve. A súlyosabb ügyek esetében Kinsky arra utasította Káinokit, hogy vigye ezeket a Konferenz elé {egy referendarius útján; őt magát nem hívják meg. De olyan konferenciáról is csak egyről tud a kancellária — fennállásának két és fél éve alatt —, amelyre egyáltalán referendariusát meghívták). Főúri rang-, nemesség-, kegyelmi ügyekről a kancelláriai tárgyalás után a kancellár magánaudiencián referál. Nehézséget okoz a Kancelláriának az is, hogy instructiója szerint tagjainak szigorúan tilos magánosok ügyei udvari intézésének vállalása. Más kancelláriákon ágensek végzik ezt. A Magyar Udvari Kancellária ágensei vállalnák az erdélyiek ügyeinek intézését is, de nem ismerik a speciális erdélyi törvényeket és szokásokat. Megoldást kell találni erre — fejezi be a Kancellária összeállítása. A három erdélyi főtisztségviselő közül csak Bethlen Miklós állásfoglalásának maradt külön nyoma. A kancellár szerint el kell intézni Kinskyvel, hogy az erdélyi memorialisokat közvetlenül az Erdélyi Udvari Kancelláriába küldjék le, s hogy e szerv, instructiója szerint, más kancelláriák kiváltságaival és szokásaival élhessen. A főrang-adományozásoknál szerinte szükséges a Gubernium ajánlása. Az ágenskérdést nem látja fontosnak: mindenki nyújtsa be maga memorialisát, intéztesse ágenssel vagy akivel akarja — a Kancellária saját szorosabban vett feladataival foglalkozzék. Az a határozat, amit a Kancellária működéséről 1698. március 4-én feltehetően a három főtisztségviselő és a Kancellária tanácsa hoz, meglepő módon megkerüli az összeállításban felvetett kérdéseket. Lényegében a Csáky 1696-i instructiójában az