Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
utasításban megjelölt) tagjainak, hogy mielőbb induljanak el Bécsből s kezdjék meg fungálásukat. 187 A Gubernium jónak látja az országgyűlés (1695. február— március) elé vinni az Erdélyi Udvari Kancellária összetételének ügyét. Nem indokolatlanul, hiszen újabb felekezeti vita robbant ki: a katolikusok azt kérik a Guberniumtól, hogy Káinoki alkancellár mellett a három referendarius egyike is katolikus legyen. Többnapos vita után a rendek (a Gubernium jelenlétében) úgy határoznak, hogy Káinoki Sámuel mellé mind a négy bevett vallásfelekezetből kerüljön egy-egy személy. 188 A négy személy: Szentkereszti András a reformátusok, Henter Benedek a katolikusok, Pálfh* Ferenc az unitáriusok és Czakó György az evangélikusok részéről. Négyük közül Szentkereszti és Henter nyer referandariusi címet, a másik kettő titkár lesz, s Pálffi egyben registrator, Czakó pedig taxator. Az 1694. áprilisi instructiót adják ki nekik némi módosításokkal, amelyek még erősebben hangsúlyozzák az Erdélyi Udvari Kancelláriának a Guberniumtól és a rendektől való függését (a Kancellárián vezetett jegyzőkönyvek tartalmáról havonta vagy alkalom szerint tájékoztatnia kell az Erdélyben működő kancelláriát és a Guberniumot; a Gubernium, a rendek és az Erdélyben fungáló kancellária rendelkezéseihez kell hogy tartsa magát, hogy szükség esetén számot adhasson tevékenységéről; a rendek fenntartják jogukat az instructio bővítésére, ill. megrövidítésére, egyáltalán megváltoztatására). 189 Az Erdélyi Udvari Kancellária tagjai 1695 kora őszén érkeznek fel Bécsbe. Ott előbb (1695. szeptember 24-én) Káinoki Sámuel egyedül jelenik meg audiencián I. Lipótnál, majd (október 3-án) egy újabb audiencián vele együtt a Kancellária többi „előkelőbb és főbb" tagjai is kihallgatást kapnak az uralkodótól. Eskütételükre 1695. november 12-én és 14-én kerül sor. 190 Működésük alapjául I. Lipót 1695. október 31-i keltű (az Osztrák Udvari Kancelláriáról kiadott) instructiója szolgál. Ez, az erdélyi vezető elit elképzeléseivel homlokegyenest ellenkezőleg, a Kancellária királyi hatóság jellegét s az elébe kerülő ügyek megtárgyalásának, tehát a Gubernium intézkedései felülvizsgálatának jogát hangsúlyozza. Az utasítás szerint a Kancellária referendariusait s többi, rangban utánuk álló tisztviselőit az uralkodó a Gubernium meghallgatása alapján nevezi ki (tehát nincs szó rendi jelölésről). Az uralkodónak referálandó ügyeket az alkancellár az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsában megvitattatja, s a szótöbbséget figyelembe véve tesz felségelőterjesztést. A referálás rendje: 1. Erdély egészét illető közügyek (legyenek akár közigazgatásiak, akár bíráskodásiak); 2. fiscalis ügyek; 3. a helységek ügyei; 4. az özvegyek és árvák ügyei; 5. a többi ügyek. 191 Mindez a gyakorlatban nem jelent olyan éles fordulatot a Kancellária funkciójában erdélyi képviseletből királyi hatósággá, mint ez az eltérő származású kancelláriai instructiók egybevetéséből tűnnék. Bethlen Miklós a kancellária működésének első éveiben több ízben is hosszasan Bécsben tartózkodik, ilyenkor őt illeti meg az Erdélyi Udvari Kancellária vezetésének joga — s az erdélyi vezető elit a Guberniumban helyezkedik el, Káinokinak vagy épp a Kancellária többi tagjainak súlya aránytalanul kisebb, mint az övéké. A Habsburg központi kormányzat szándékai azonban világosak a Kancelláriával kapcsolatban. Ezeket a tendenciákat a Gubernium és az erdélyi rendek nem látják elégségesnek pusztán Bethlen Miklós bécsi kancellári tevékenységével ellensúlyozni. Mikor a
