Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
lévén. Bonyodalmak akkor keletkeznek, amikor (1696. november 3-án) Bethlen Elek meghal. 128 Helyébe az éppen ülésező országgyűlés Keresztessi Sámuelt jelöli, s tekintettel arra, hogy az országgyűlés működéséhez szükség van elnökre, mintjárt fel is esketi, érintetlenül hagyván az uralkodó megerősítési jogát. 129 A csoport-, ill. felekezeti egyensúlyon most sem történt még változás, Keresztessi református, ez azonban a Habsburgok ellenreformációs politikáját keresztezi. A katolikus rendek az 1696. októberi—novemberi gyulafehérvári országgyűlésen protestálnak amiatt, hogy a rendek és a tábla elnökét most is a protestáns rendek közül választották. 130 A Ministerialkonferenz in rebus Transyvanicis pedig 1697. április 16-án szintén kifejezetten az ellenreformációs érdekre való tekintettel foglal állást Keresztessi megerősítése ellen. I. Lipót ezek után 1697. április 18-án közli a Guberniummal, hogy nem erősíti meg Keresztessit az elnöki tisztségben, s a továbbiakban minden üresedésnél több személy felterjesztését várja a rendektől, hogy ő választhasson közülük. A Gubernium jelzi a rendelkezést az 1697. júniusi—júliusi országgyűlés résztvevőinek. A rendek protestáns többsége újra kéri Keresztessi megerősítését (bocsánatot kérve az elnök gyors beesketéséért, amelyet —- alappal — az országgyűlés vezetésének szükségességével indokolnak). 131 Nehézségeket látnak az egy tisztségre több személy jelölésében, mert 1. ezzel változás történnék a jelölések és felterjesztések rendjében, ami aztán láncszerűen vonhat maga után újabb veszedelmes módosulásokat; 2. kevés a tisztségekre alkalmas személy, nehéz lesz többeket javasolni; 3. felléphetne a korrupció (ambitus) veszélye; 4. a főtisztségek vallási megoszlásában is egészségtelen változás történnék. A protestáns rendek újra sérelmezik I. Lipótnak azt a korábbi döntését, hogy az üresedésben lévő tisztségek megfelelő evangélikus és unitárius személyek hiányában úgy töltendők be, hogy katolikusok és reformátusok között egyenlőség legyen. Az egy-egy tisztségre több személy felterjesztésének követelése — érvelnek a rendek — azt a félelmet kelti fel, hogy a katolikusok így nagyobb lehetőséget kapnak a többi felekezetek kiforgatására jogaikból, hisz az uralkodó is természetesen a saját felekezetét támogatja. A rendek protestáns többsége így újra kéri Keresztessi megerősítését, a katolikus rendek pedig ragaszkodnak 1696. őszi pro testiójukhoz. A Gubernium 1697. július 27-én felségelőterjesztésben viszi az ügyet az uralkodó elé, maga is Keresztessi mellett foglalva állást (csak a katolikus tanácsosok jelentik különvéleményüket). 132 A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1698. április 25-én elutasítja Keresztessi elnökségét, új választást javasol. I. Lipót aznapi rescriptumában ugyanezt közli a Guberniummal. Az 1698. júniusi—júliusi országgyűlés így kénytelen újabb jelölést tenni az elnök tisztére, a reformátusok közül ismét Keresztessit, a katolikusok közül a néhai kincstartó fiát, Haller Istvánt, az unitáriusok sorából Sárosi Jánost jelölve. Most azonban már a rendek egésze s a Gubernium is Keresztessit ajánlja, arra is hivatkozva, hogy egy ideje már fungált a tisztségben, de arra is, hogy az ugyanakkor az ország generálisa tisztére történő jelölésnél a katolikus Gyulám" Lászlót ajánlották nyomatékosan, s így várhatóan a katolikusoké lesz két főtisztség: a generálisé és a kincstartóé, nem lesz hát okuk panaszra amiatt, hogy elzárják őket a főtisztségektől. 133 1. Lipót végül is (közben még két országgyűlés telik el) 1699. szeptember 5-én Haller Istvánt nevezi ki e 15* 227
