Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
tisztségre 134 — a Gubernium főtisztségviselői közül már csak Bánffy és Bethlen Miklós református; igaz, hogy kettejük együttes súlya lényegesen nagyobb, mint Aporé és Haller Istváné együtt. Keresztessi Sámuel egyszerű guberniumi tanácsosként hal meg 1707 elején. 135 Haller István a három guberniumi tanácsos egyike, aki túléli Bánffy Györgyöt; a második Habsburg-berendezkedés előkészítő periódusában még találkozni fogunk vele. Nem az előbbiekhez hasonló országos főtisztség, de a külön rang nélküli guberniumi tanácsosságoktól mégis eltérő a szász comes tisztsége. A szász önkormányzat vezetője a fejedelmi korszakban is gyakran (1663 és 1690 között állandóan) tagja a fejedelmi tanácsnak, fejedelmi kinevezés alapján. Minthogy azonban a comest a szebeni község választja, és nem az országgyűlés jelöli, előbbutóbb fel kell merülnie a közjogi kérdésnek: egy város communitasa által jelölt személy egy olyan testületben, amelynek tagjait az ország rendéi jelölik? A kérdés nem vetődik fel azonnal a Gubernium megalakulása után, hiszen Valentin Frank szász comest a fejedelmi tanácsból örökli át a szerv. 136 A comes azonban 1696 őszén már állandóan beteg, megbénult, így nem is tud részt venni a Gubernium ülésein, mintegy üresedésben lévőnek lehet tekinteni guberniumi helyét, a másik szász tanácsos, Christian Reichart szebeni polgármester pedig meg is halt. A rendek Sámuel Conrad volt medgyesi polgármestert és Reichart szebeni polgármester utódát, Johannes Zabaniust jelölik (az utóbbit óriási szótöbbséggel, 3-4 ellenszavazattal). 137 A Gubernium 1696. november 12-én terjeszti fel jelölésüket (Keresztessinek a rendek és a tábla elnökévé választásával együtt). 138 1. Lipót Zabanius jelölését sem fogadja el, feltehetőleg az evangélikus tanácsosok számát kívánja leszorítani, s Frank egyébként is életben van még. Amit a rendek az 1697. június—júliusi gyűlésen a jelölések kérdéséről általában írnak, az Zabanius ügyére is vonatkozik; a Gubernium 1697. július 27-i állásfoglalására is (azzal a különbséggel, hogy az ő tanácsosságával a katolikus tanácsosokon kívül Bethlen Miklós sem ért egyet). A többség azonban fenntartja az ő jelölését is. 139 Valentin Frank rövidesen meghal. 140 Zabanius végre 1699. szeptember 5-én nyeri el a szebeni királybíróságot (s vele a comességet), azzal a megszorítással azonban, hogy csak egy évre kapja, az év lejártával újra kell kérnie. 141 Csak a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1701. december 29-i felségelőterjesztése alapján 1702. február 13-án kiadott rescriptum erősíti meg őt ,,ad placitum nostrum" e tisztében. 142 Kevesebb mint két esztendő múlva a comest letartóztatják, rövidesen elítélik és kivégzik. Perbe fogásának oka s perének menete a szakirodalomból ismeretes. A per mélyebb indokait illetően Kőváry László álláspontját kell elfogadni: Rabutin a terror légkörét kívánta meghonosítani Erdélyben. A szász comes tisztségébe (I. Lipót 1704. június 4-i rescriptuma alapján), egyben guberniumi tanácsosi ranggal, Péter Weber (addigi szebeni polgármester) kerül. 143 Egyike annak a három guberniumi tanácsosnak, aki túléli Bánffy gubernátort. Nincs itt mód részletesen bemutatni a Gubernium egész tanácsosi karát. Csak azt jegyezzük meg: az Apafi-korból örökölt tanácsosok közül az 1690-es években elhalt Bethlen Gergely és Elek, Valentin Frank, Haller János, Székely László; 1702-ben, „szép öreg vénségében" 144 Naláczi István. Bethlen Miklós 1704-i elítéltetése óta
