Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Most tehát már nem az országos főtisztek és a Gubernium conditióiról van szó, hanem az uralkodótól nyert instructiókróL Ezek azonban, a dolgok természete révén (a Habsburg központi kormányzat még eléggé felületesen ismeri Erdély jogrendjét, s a háború befejezetlensége is némileg óvatosságra inti) még jelentős részben általánosságokban mozognak. A gubernátor instructiója azon túl, hogy megismétli a tisztségről a Diploma Leopoldinumban találhatókat, jórészt olyan rendelkezéseket tartalmaz, hogy az tartsa meg a négy bevett vallásfelekezet és a három natio jogait, személyválogatás nélkül szolgáltasson igazságot, egyáltalán tartassa meg az ország törvényes rendjét. Csak néhány valóban konkrét intézkedése van: a gubernátor az esetben, ha a Gubernium állásfoglalása nem egyhangú, a többség álláspontja szerint mondja ki a határozatot. Joga van elnöki ügyintézésre. 105 Ha országgyűlés szüksége merül fel, ezt a kancellárral vagy az Erdélyben működő alkancellárral 106 és a Guberniummal vitassa meg, vagy terjessze a király elé az országgyűlésen megtárgyalandók (a királyi propositiók) tervezetét, hogy az engedélyezze a gyűlés tartását és jóváhagyja a propositiókat. A kormányzat jellegének fontos változására nyitott kaput az instructiónak az a rendelkezése, amely szerint a gubernátor tartson bizalmas kapcsolatot a főhadiparancsnokkal, bár az ehhez kapcsolódó konkrét rendelkezések csak a hagyományos erdélyi haderők felkeltésének módjáról szóltak. 107 Még ennél is kevesebbet mond az ország generálisának instructiója: a generális tartson bizalmas kapcsolatot Erdély császári főhadiparancsnokával, közölje vele a gubernátor és a Gubernium hozzá érkező rendelkezéseit, az uralkodótól közvetlenül hozzá küldött rendelkezésekkel pedig ismertesse meg a gubernátort, a Guberniumot és ismét csak a főhadiparancsnokot. 108 Már többet tartalmaz a kancellár utasítása. Az ő feladata arra ügyelni, hogy az ügyek guberniumi referálása meghatározott rendben történjék: a) Erdély egész politikai státusát érintő ügyek; b) fiscalia; c) községek ügyei; d) árvák, özvegyek ügyei; e) egyéb ügyek. Az instructio többi konkrét intézkedései tulajdonképpen a létrehozandó Erdélyi Udvari Kancelláriára vonatkoznak. 109 A kincstartói utasítás legmeglepőbb vonása az, hogy a kincstári jövedelmek közé sorolja (s ráadásul első helyen említi) az adót, s bár meghagyja az adó megajánlásának és kivetésének jogát a rendeknek, a kincstartóra bízza annak felszedését és a rendelt célokra való fordítását. A szorosabban vett kincstári jövedelmeket illetően — mondja az instructio — az Udvari Kamara fog utasítást adni a kincstartónak (vagy I. Ferdinánd 1553-i instructiója szerint, vagy a jelen körülményekhez képest). Megjelenik tehát az erdélyi kincstári igazgatás közvetlenül az Udvari Kamara alá rendelésének első eleme. A többi rendelkezések jó része általános jellegű (nemeseket a kincstár ne háborítson meg birtokukban, a birtokelkobzást involváló büntetőperekben tartsa be a törvényt, szorgalmasan vigye a kincstári jövedelmek igazgatását, hogy azokkal is könnyíteni lehessen az adón). Található azonban az utasításban néhány konkrét rendelkezés a kincstartó teendőire. Az legyen jelen a Gubernium legtöbb ülésén (azok egy részét fordítsák kincstári ügyek tárgyalására), a Gubernium nélküle ne döntsön kincstári ügyekben. A kincstartó jelentse a Guberniumnak, ha a korábbiakban már említett kincstári
