Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
fiscalis helyeken lakó nemesek, puskások s más szabadrendűek jogállását. Általában ügyeljen rá, hogy a donatiókat, a törvényeket s a rendek jogait ne háborítsák meg. Mutassa be a királyföldi, ill. a bérbe adott megyei tizedek jövedelmét is (azzal, hogy a megyei tizedek bérlete után járó díj fizetésétől a törvények értelmében mentesek a tanácsurak, ítélőmesterek, táblai ülnökök s ezek özvegyei, továbbá akiknek a fejedelmek külön adtak ilyen mentességet). Tájékoztatást kellett adnia bizonyos egyéb kincstári jövedelmekről (a szászok census sancti Martinijáról, amelynek elengedését a particularis instructio is kérte, tekintettel a szászok anyagi romlására és eladósodására, a census cathedraticusról, az abrudbányaiak, az aranymosó cigányok taxájáról stb.). Ki kellett térnie a követségnek arra is, hogy milyen kiadások terhelik e fiscalis jövedelmeket (II. Apafi Mihály tartása, az országos hatóságok fő- és alsóbb tisztjei, a postaszervezet, a Gubernium fegyveres őrsége, a bécsi referendarius, 101 a fiscalis tisztek, a fiscalis város kapitányai és porkolábjai, végül Erdély gyalogos hada ellátmánya). Tisztáznia kellett, hogy a szász natio nincs jobbágyi helyzetben. 102 Az Alvincziana Resolutio változó mértékben adott választ az Alvincziék által felvitt kérdésekre. A gubernátor birtokadományozási jogköre tekintetében (a helyzet zavarosságára hivatkozva) elnapolta a döntést. Úgy rendelkezett, hogy a Gubernium Gyulafehérváron székeljen. Fontos (a későbbiekben sok vitára okot adó) kiegészítést tartalmazott a Gubernium (és a királyi tábla) összetételére nézve: minden bevett vallásból három-három alkalmas személy legyen ezekben — ha azonban az unitáriusok és evangélikusok közül nincs három-három megfelelő személy [!], az így keletkezett hiányt az uralkodó (a Gubernium meghallgatása után) úgy tölti be katolikusokkal és reformátusokkal, hogy ezek aránya e két szervnél egyenlő legyen. 103 A bíráskodás vonatkozásában a Resolutio jelezte: az uralkodó a büntetőperek közül a felségsértést, hűtlenséget, árulást és az államot s a közrendet veszélyeztető egyéb cselekményeket számítja a fellebbezhető súlyosabb ügyek közé; a Gubernium véleményét várta arról, hogy mely más büntetőperekben engedhető meg a recursus. A polgári perek vonatkozásában a döntés kedvezőbb volt, mint az Alvinczinak adott instructiók: ingósági és ingatlanperekben egyaránt 3 ezer aranyban szabta meg az értékhatárt (feltehetően mentesíteni akarván az erdélyi polgári jog specifikumaiban kevéssé járatos udvari jogi szakértőket a fellebbezések esetleges özönétől). A fiscalis jövedelmek ügyében a Resolutio azzal tér ki az érdemi válasz elől, hogy azoknak pontosabb felmérése szükséges, de (az erdélyi vezető elit támogatásának biztosítására) hozzájárul a kincstári javak bérbeadásához, ill. a tizedbérleti rendszer fenntartásához. A kincstári jövedelmeket terhelő kiadások közül II. Apafi Mihály tartásának kérdését a háborús terhekre való hivatkozással napolta el, az e jövedelmekből fizetendő tisztekről pedig kimutatást kért. Végül jelezte a Resolutio, hogy a Gubernium instructióját illetően bővebben rendelkezett ahhoz. 104
