Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

kincstartó conditióiban találunk. A kancellár expediáltatja a Guberniumtól kiküldött iratokat (kivéve a bíráskodásiakat).

95 Az uralkodó elé terjesztendő, nagyobb fontosságú ügyeket tartalmazó irományokat a gubernátor és ő írja alá, ugyanúgy az országgyűlési, királyi táblai törvényszaki meghívókat, hadfelkelési rendeleteket és más, tanácsi határozatok alapján készült expeditiókat is. Hivatása őrködni azon, hogy a törvényekkel ellenkező expeditiókat ne küldjenek ki. A hivatalos postaszervezet felügyelete is a Gubernium, a gubernátor és az ő feladata.

96 A kincstartó, conditiói szerint, szorosan a Guberniumba tartozik. A kincstár ügyeiben értsen egyet a gubernátorral és a Gubernium tagjaival, tőlük függjön. Az alája rendelt (még a fejedelmi kor igazgatási szervezetéből örökölt) 4 kincstári szakági főtiszt (a sóaknai inspektor, a harmincadfelügyelő, a fiscalis jószágok és tizedek praefectusa és az ércbánya-praefectus) kinevezését a gubernátorral és a Guberniummal együtt végezze, s csak a szakági vezetők alá rendelt tisztek kinevezésére van neki magának joga. Conditiói a lelkére kötik, hogy (udvari) kamarai bizottságokat és más ,,inusitatum"-okat se ő, se más ne hozzon vagy engedjen Erdélybe, s hogy tartsa fenn a szabad kereskedelmet, ne hozzon létre kincstári monopóliumokat.

97 Alvinczi Péter és társai követjárása kapcsán a Gubernium jónak látta megkísérelni tisztázni az erdélyi kormányzat számos kérdését. Ezeket a követség titkos (ún. particularis) instructiója tartalmazza. A gubernátor és a Gubernium hatáskörét ki kívánja terjeszteni a Partiumra is. Meg kívánja határoztatni a gubernátor és a Gubernium birtok-, nemesség-, tisztség- stb. adományozási jogkörét is. A gubernátor birtokadományozási jogkörének felső határa legalább 20 jobbágy legyen, mint a vajdák idejében — követeli. A nemesség-, primipilatusadományozásban, consensusok, tutoriák adásában, a szebeni királybíró (egyben szász comes), a superintendensek és a szász papok megerősítésében pedig egyenesen a fejedelmek ezzel kapcsolatos jogkörét ruházná a gubernátorra, azzal az indokolással, hogy ezek a gubernátor követelt birtokadományozási jogkörénél „alább valók". A főispáni, székely székbeli főkapitányi tisztségek és a fiscalis várak főkapitányságai adományozását hasonló indokolással („kisebb lévén sokkal a jószág collatiójánál") a Guberniumnak juttatná (legalábbis a javaslattételi jogot). A 20 jobbágynál nagyobb birtokok adományozásánál az uralkodó vegye figyelembe a Gubernium ajánlását; az említett főtisztségek betöltésénél a Gubernium javaslata legyen hatékonyabb a föhadiparancsnokok vagy mások ajánlásainál. A particularis instructio egy további szakasza az erdélyi bíráskodás egy súlyos és vitatott kérdésével, a Guberniumtól az uralkodóhoz való fellebbezéssel (tehát a Gubernium bírói jogkörének egy kulcskérdésével) foglalkozott. Erdély számára a nóvumot itt az jelentette, hogy az ottani peres ügyek végső eldöntésére korábban magában az országban került sor (fellebbezés esetén a fejedelmi tábla, a fejedelmi tanács és az országgyűlés előtt, a tanács ítélete esetén fennmaradván a fejedelem döntési, az országgyűlés bíráskodása esetén pedig kegyelmezési joga), 1690 után pedig a Habsburg Birodalom uralkodója elé kellett fellebbezni. Az erdélyi vezető elit tehát jónak látta szorosan körülírni a fellebbezés feltételeit, hogy nem erdélyi