Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
Bevezetés
nyújtja, hogy a császár erősítse meg Gaunt udvari kamarai tanácsosi, a már említett két Bartholotti testvért alsó-ausztriai sóhivatal vezetői, illetve hadi fizetőmesteri tisztében, a harmadik Bartholotti testvért pedig udvari kamarai tanácsosságában. Ezek a bankárcsaládok szinte megfigyelőként vagy éppen képviselőként tartják egy-egy tagjukat a Habsburg Birodalom kincstári igazgatásának vezető testületében. Nemcsak ők: a Palm bankárcsalád egyik tagja, Dávid Palm szintén udvari kamarai tanácsos. Ugyanez áll a Zuana bankárcsaládra is. Folytatván a sort: Neydhardt sziléziai kamaraelnök megerősítésének ára 150000 forintos kölcsöne volt. Azokban az esetekben, amikor erről nem tudunk tényszerűen (Hilleprand von Prandau, Wisend, Vorster, Zuana), szintén feltételezhető legalábbis a hivatali pozíció megerősítésére való törekvés az államkincstárnak való hitelezésnél. S ez így megy alacsonyabb szinteken, le olyan pár ezer forintos kölcsönzésekig, mint az 1710-esévek nagy kincstári szakemberéé, Bernhard Georg Mikosché, aki 1709-ben 8000 forintos kamatmentes kölcsönnel vásárolja meg a Cseh Kamara tanácsosságát, 119 hogy onnan aztán üstökösszerű gyorsasággal emelkedjék az általa elérhető legmagasabb hivatali rangokig, báróságig, majd grófságig, és 1714—1715ben az egyik fő eszköze legyen Gundaker Starhemberg megbuktatásának. De maga Gundaker Starhemberg sem áll kívül ezen a körön. Mikor 1700-ban vita tárgya az Udvari Kamara elnöki tisztének betöltése (Gundaker Starhemberg 1698 augusztusától alelnöki rangban vezeti e hatóságot), egy névtelen emlékirat azzal érvelt Starhemberg mellett, hogy már évek óta évi jó 300000 forintot hitelez az államkincstárnak, s elnökként is többet tudna kölcsönözni, mint a másik elnökjelölt, a szintén arisztokrata Salaburg. 120 1700 decemberében a Birodalom vezető elitjének aggastyánjai, élükön Harrachhal, keresztülviszik ugyan Salaburg kinevezését, de 1703 júniusában már Gundaker Starhemberg az udvari kamaraelnök, a „fiatalok" (40 körüliek) pártjának egyik exponenseként, de talán akkortájt nyújtott (ismertetett) hitelei segítségével is. Gundaker Starhembergről most a nem kamarai főtisztségeket viselő nagyarisztokrata hitelezőkre térve Hermann Jákob Czernin, 1703-i óriási kölcsönével, Csehország egyik főméltóságát, a fővárgrófságot vásárolja meg. Adam Franz Schwarzenberg 1711-ben az udvari főistállómesteri tisztség elnyerésére szánja a félmillió forintos Összeget. Méltóságok, közvetlenül vagy (mint az udvari kamarai tanácsosságok) közvetve jövedelmező főtisztségek gyakran nem is leplezett adása-vétele folyik itt (csak a bécsi kiváltságos zsidó grémium tagjai és más zsidó bankárok maradnak ki ebből, nem lévén hivatalképesek). A belső hitelezők csoportjainak egyike sem bírt túlsúllyal az 1703—1714. években. A Gaun—Zankoni-bankház és Schreyvogel hitelei (az előbbihez hozzászámítva most 1712-i, a Bartholotti testvérekkel együtt nyújtott közel másfél milliós összegű kölcsönöket is) együtt jó 6,3 millió forintot tesznek ki, a kiváltságos bécsi zsidó grémiumé és a hozzájuk számítható LefTmann Behrenséi kb. 6,1 milliót. Jóval mögöttük áll, de még nagyon jelentős összeggel a Wiener Stadtbank (2 millió forint). Az egyes nagyarisztokrata hitelezők között már nincsenek olyan üzleti kapcsolatok, mint a vezető bankárcsoportok között, de csak a legnagyobb