Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
A partiumi törvényhatósági főtisztségek betöltése körüli vitákkal párhuzamosan egyéb vonatkozásban is felmerül a Partium hovatartozásának kérdése. Az 1696. július 6-án kezdődő magyar országgyűlésre meghívót kap Máramaros, Kraszna, Közép-Szolnok megye és Kővárvidék is. A Gubernium nem választja a merev ellenállást, arra utasítja az érdekelt törvényhatóságokat, hogy menjenek föl Pozsonyba — de ott ne üljenek a magyarországi megyék követei közé, ne elegyedjenek a tárgyalásokba, ne nyújtsák be nekik sérelmeiket. Az erdélyi rendek és a Gubernium nevében az Erdélyi Udvari Kancellária két tagja, Szentkereszti András és Pálffi Ferenc járjon el ügyeikben, nekik adják át sérelmi irataikat is. Ha a magyarországiak nem járulnak hozzá Szentkereszti és Pálffi ügyködéséhez, protestáljanak előbb Eszterházy Pál nádor előtt, majd Bécsben is; az uralkodóhoz nyújtsanak be memorialist is. A Gubernium egyben megbízólevelet küld fel Szentkereszti és Pálffi számára a Partium ügyeinek ellátására, s Kinsky segítségét is kéri. 80 A pozsonyi gyűlés azonban mindjárt biztosokat is küld ki a Partiumba adóösszeírásra, Károlyi Sándort és Klobusitzky Jánost. A Gubernium erre (1696. augusztus 10-én) megkéri Károlyiékat, hogy tegyenek le az összeírásról; neki lesz gondja rá, hogy I. Lipót és méltóságviselői az Erdélyi Udvari Kancellária útján tájékozódhassanak a Partium adóképességéről. A partiumi törvényhatóságokat pedig utasítja, hogy amennyiben Károlyiék mégis hozzájuk érkeznek az összeírás végett, senkit se engedjenek összeíratni, a Gubernium maga fog összeírókat küldeni. 81 Erdély országos kormányhatósága valóban küld is ki a Partiumba összeíró biztosokat: Bihar megyébe Csáky Istvánt és Vass Györgyöt, a Partium többi részébe (Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna, Máramaros, Arad, Szörény megyébe és Kővárvidékre) Jósika Gábort és Barcsai Istvánt. 82 Az összeíró biztosok Szörény és Zaránd megyébe a török miatt nem jutnak el, Biharba nem engedik be őket, a többi törvényhatóságban elvégezték a munkát. A Gubernium úgy ítéli meg a helyzetet az összeírás alapján, hogy e törvényhatóságokra semmiképpen nem lehet olyan kapuszámot megállapítani, ahogy ezt az 1696. nyári pozsonyi gyűlés tette. Az ügy kapcsán további lépésekre utasítja az Erdélyi Udvari Kancelláriát (1696. október 11.): az a helyzethez mért protestatiót adjon be a Partium hovatartozását illetően. A Ministerialkonferenz tagjainak jelezzék a Guberniumnak azt az aggályát, hogy az Eszterházyval a Partium hovatartozása körül folytatott vitát a partiumi törvényhatóságok fogják megszenvedni. A Kancellária kérje (szükség esetén Káinoki alkancellár adjon be memorialist I. Lipótnak), hogy a partiumi adókivetést ne bízzák a nádorra, hanem maga a birodalmi főhadbiztosság végezze el, s ha kevesebbet nem is vethetnek ki rájuk, legalább többet se. Ha lehet, e terület pénzen válthassa meg a kvártélyt; ha nem, különösen Máramarosba ne helyezzenek lovast, hanem gyalogost. Az Erdélyi Udvari Kancellária tagjai közül Bécsben Káinoki Sámuel alkancellár és Henter, Budán és Pozsonyban pedig Szentkereszti és Czakó járjon el az ügyben. 83 Az eredmény csekély lehet, mert 1698-ban a már 1696-ban is említett partiumi törvényhatóságokat újra meghívják a magyarországi országgyűlésre. Ott kapuszám szerint osztják fel az egész országot (a Partiumot is beleértve). Máramaros
