Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

március 22-i követeléseiket, azzal a kiegészítéssel, hogy a Diploma Leopoldinumnak az eladományozott egyházi birtokokra vonatkozó kitétele jus ligatumot jelentene. A Gubernium erre külön-külön való tanácskozásra szólítja fel a protestáns rendeket. Azok 1692. március 28-án elő is terjesztik állásfoglalásukat. A református rendek kijelentik, hogy ők a Diploma Leopoldinumhoz tartják magukat, de készek a Diploma sérelme nélküli vitára. Az evangélikus rendek pontonként kifejtik, hogy szorosan ragaszkodnak a Diplomához (legfontosabb észrevételeik: a püspökséget illetően a Diploma szövege a status quo-t rögzíti, a templomok kérdésében tételesen kimondja, hogy mely templomok juttatandók nekik, de nem beszél általában ezek elosztásáról vagy egyiküknek a katolikusoknak való juttatásáról, a szerzetesrendek kérdésében sem engednek). Az unitárius rendek általánosságban csatlakoznak a másik két felekezet álláspontjához, hangsúlyozva, hogy a Diploma a vallásügyi status quo-t tartja fenn, orvosoknak tekintik a katolikus sérelmeket, s nem látják biztonságosnak külön szerződést kötni a katolikusokkal. A Gubernium szóbeli tárgyalást tart jónak a protestáns és katolikus rendek között; erre 1692. március 29-én kerül sor.

48 Általánosságokban mozgó heves vita után pontonként veszik elő a katolikus követeléseket. A katolikus püspök behozatala kérdésében nincs megállapodás, bár a katolikus rendek megbízottai végül is kijelentik, hogy annak a vikárius meglévő jogkörén túl csak bizonyos egyházi hatáskört igényelnek (papszentelés stb.), nem pedig más felekezetek feletti jogkört vagy politikai szerepkört. Egyszerűbb az iskolaügy kérdése: a katolikusok jelzik, hogy iskoláikban eddig nem volt a rétori osztálynál magasabb oktatás, a protestánsok pedig kijelentik, hogy eddig sem ellenezték a felsőbb osztályok létesítését. Nincs viszont megállapodás a katolikus egyházi személyek jövedelmei körüli vitában, mert itt tizedek újraelosztásáról lenne szó, s ez a protestánsok szerint a donatiók egész (a Diplomában biztosított) rendszerének megbontását jelentené. A világi tisztségek körüli vitában a katolikusok láthatóan azt kívánják elérni, hogy a reformátusok közül se legyenek többen háromnál a Guberniumban és a királyi táblán; a protestánsok, a Diplomára hivatkozva, kitérnek ez elől. A templomokkal kapcsolatos katolikus követelés vitájába a protestánsok bele se mennek. A szerzetesrendekkel kapcsolatban a protestánsok nyilatkozatot csikarnak ki a másik féltől, hogy ezek közé értik a jezsuitákat is (akiket pedig érvényes fejedelemség kori törvény tilt ki Erdélyből), s aztán kijelentik: a szerzetesrendek behozatala felkavarná az erdélyi birtokmegoszlást. A katolikusok nem állnak el e követelésüktől, arra hivatkozva, hogy amennyiben megtennék is ezt, a klérus megkeresné saját jogait. A kevés eredményre vezető március 29-i tárgyalás után ismét írásos üzenetváltások következnek, még az addiginál is nagyobb sűrűséggel. Előbb a protestáns rendek szögezik le (1692. március 29-én vagy 30-án), hogy nem állnak el a Diplomának a vallásügyi status quo-t rögzítő kitételétől, s az eladományozott egyházi javakra vonatkozó rendelkezésétől sem (figyelmeztetve a katolikus rendeket, hogy az utóbbi eltörlése esetén ők sem lesznek biztonságban javaikat illetően). Deklarálják, hogy sohasem fogadják el az Erdélyben nem működő és be