Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
nem vett szerzetesrendek és a püspök bevételét — a többi kérdésekről hajlandók tárgyalni. A katolikus rendek 1692. március 30-i válasza ezt „igen ultimaria és cathegorica resolutio"-nak ítéli, és nem tart szükségesnek további tárgyalásokat. Ez azonban a kérdésnek I. Lipót döntésére való bocsátását jelentené; ezt elkerülendő, a protestáns rendek (1692. március 31-én) újabb nyilatkozatot küldenek a katolikusoknak, jelezve, hogy előző állásfoglalásuk „az Jésuiták és úri Püspök" bejövetelét illetően végleges, de a többi kérdésekről készek tárgyalni, és tesznek is kompromisszumos javaslatokat. A katolikusok (aznapi nyilatkozatuk szerint) nem látják értelmét a további vitának, minthogy a protestánsok nem engednek a püspök és a szerzetesrendek kérdésében, s nem említik a kormányhatósági főtisztviselők megoszlásának kérdését. Másnap, 1692. április l-jén a protestáns rendek újabb ajánlatot tesznek: készek a Diplomának a katolikusoknak a tisztségekben való részesedésére vonatkozó rendelkezését töröltetni, ha a katolikusok ennek fejében beleegyeznek a Diploma 1691. decemberi szövegében szereplő két kiegészítés (a vallásügyi viták elintézésének módja és a törvényhatósági tisztek megerősítése) eltörlésébe, s nem támasztanak további követeléseket. A katolikus rendek (feltehetően még aznap adott válaszukban) elfogadják a Diploma felajánlott módosítását, az ellentételül igényelteket azonban nem, s láthatólag elég erősnek ítélve pozíciójukat, közlik: vagy elfogadják követeléseiket a protestáns rendek, vagy ne folytassák a tárgyalásokat. Mindenesetre 1692. április 2-án mind a négy bevett felekezet rendjei megbeszélést tartanak. A katolikusok néhány részletkérdésben elfogadják a protestánsok 1692. március 31-i kompromisszumos javaslatát, a két fő kérdésben azonban, a püspök és a szerzetesrendeknek most már a jezsuitákra szűkülő kérdésében nem engednek, az előbbiben azzal érvelve, hogy amennyiben az nem püspök elnevezéssel szerepel, nem kapja meg a jogot a püspöki funkciók végzésére, a jezsuiták ügyében pedig (úgy nyilatkozva, hogy maguk is tartanának a következményektől, ha e rend nagy számban lenne jelen Erdélyben) arra hivatkozva, hogy felsőbb oktatást csak a jezsuiták tudnak nyújtani. Végül Kolozsvárott templom átadását követelik. A protestáns rendek 1692. április 3-i válasza egyetlen fő kérdésben sem enged. Leszögezik: tudomásuk szerint a pápa vagy érsek dispensatiójával minden püspöki funkció elvégezhető vikáriusi vagy superintendensi név alatt is; a jezsuiták szerepe az oktatásban nem feltétlenül szükséges, 49 a kolozsvári templomátadás pedig lehetetlenség. Feltehetően erre a válasz a katolikus rendek pontosabban nem ismert keltű protestatiója: a vallási viták csak a Diploma Leopoldinum vallásügyi rendelkezéseinek megváltoztatásával zárhatók le, mert jelen formájuk az ő lelkiismereti szabadságuk romlását jelenti. 50 Ellenfeleik azonban nem akarnak engedni, ők pedig Széchenyi György prímástól rendelkezést vettek, hogy semmit se tegyenek a katolikus egyház kárára. Hivatkozva tehát a katolikus rendeknek a jezsuiták kiűzése ellen 1607-ben maguk és utódaik nevében tett protestatiójára, nem fogadják el a Diploma vallásügyi rendelkezéseit, s ellentmondást jelentenek egyházi jogaik korlátozásának, bármely szerzetesrend be nem engedésének. Ezzel az 1692. márciusi—áprilisi országgyűlés vallási vitájának első, kb. kéthetes szakasza be is fejeződik. Veterani főhadiparancsnok, az országgyűlés királyi 14 Trócsányi 209
