Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
A végleges szövegű Diploma Leopoldinum csak néhány pontban tér el a Bethlen Miklós által kieszközölttöl. A leglényegesebb ezek közül az ország törvénykönyveit (az ellenállási záradék eltörlésével) és a szász municipális jogot érvényben hagyó 3. cikk kiegészítése. Eszerint a rendek között viszály állván fenn a vallási ügyekben és kiváltságaik kérdésében (a katolikusok sérelmezik a vallásügyi, ill. a magánosok kezére jutott katolikus egyházi birtokokra vonatkozó rendelkezéseket, a szászok pedig határozottabb intézkedést várnak kiváltságaik iránt), ezeket az ellentéteket az ország rendjei barátságos megegyezéssel intézzék el, s ezt terjesszék az uralkodó elé jóváhagyásra. Ha megegyezés nem jön létre, a felek és a Gubernium meghallgatása után az uralkodó dönt. Itt van tehát az újabb lehetőség az erdélyi jogrendszer alapvető elemeinek megváltoztatására. Lényeges kiegészítés az is (a 8. cikkelyhez), hogy a törvényhatóságok választott tisztjei (szász és székely királybírók, megyei főbírók, alispánok és polgármesterek) választásának joga megmarad, de ezek is felterjesztendők a királyi megerősítésre. A király honfiúsítási joga főtisztségek betöltésénél (5. cikk) úgy módosul, hogy az uralkodónak joga van idegeneket honfiúsításra vagy nem honfiúsításra javasolni — tehát abban az esetben, ha az erdélyiek mégis szükségesnek látnák külországi (elsősorban nyilván magyarországi) személy honfiúsítását főtisztségre emeléséhez, a király megakadályozhatja ezt. Konkrét értelmezést kap a Diplomának az a rendelkezése (12. cikk), amely szerint a kincstár hozzájárul Erdély adójához: az uralkodó csak az első változatban jelölt összegen (50 ezer birodalmi tallér, ill. 400 ezer forint) felüli kivetésnél ígér segélyt a kincstári jövedelmekből. 37 A Diploma Leopoldinum végleges, 1691-i szövege előnytelenebb a korábbi erdélyi jogrendszer számára az 1690-inél. Elsősorban a 3. cikkhez fűzött kiegészítés jelenti ezt a változást, de (kisebb mértékben) a törvényhatóságok választott tisztjeinek uralkodói megerősítésének joga, az adóhoz való kincstári hozzájárulás korlátozása, még a honfiúsítási joggal kapcsolatos kiegészítés is. Mindenesetre ez is előnyösebb annál, amely 1691 szeptemberében fenyegetett: a tisztán a fegyverjog alapján való rendezésnél. Különös dolog: ez az évszázados jelentőségű közjogi okmány, Erdély „alkotmánylevele" 1848-ig, egy váltakozó külpolitikai körülmények között vívott háború pillanatnyi eseményeinek függvényeként születik meg (1690: a nagy török sikerek, Thököly erdélyi fejedelemsége s még Erdélyből kiszorulta után is Havasalföldéről való fenyegetése, 1691: Szalánkemén, majd hatásának csökkenése). A Diploma rendelkezéseinek értelmezése vagy éppen figyelmen kívül hagyása a további másfél évszázadban is a legkülönbözőbb szintű (külpolitikai, Habsburg birodalmi, erdélyi) politikai erőösszeütközések függvénye — ugyanakkor mindvégig hivatkozási alap, s a benne rögzített jogoknak és kormányzati intézményeknek (ha erős változásokkal is) mégis van állandósága. Az erdélyi vezető elitnek most az a legközelebbi gondja, hogy a Diploma Leopoldinum végleges szövegének 3. cikkében szereplő kiegészítésekbe foglalt kérdésekben maga találjon választ, az uralkodónak legfeljebb a megállapodások megerősítését hagyva. Könnyebbnek bizonyul a megegyezés a szász natióval. 1692-ben két megállapodás (accorda) is születik velük. Az első, 1692. április 23-i accorda orvosolja a
