Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

szászok nem adóügyi sérelmeit. Szabályozza katonaállítási kötelezettségüket; az Approbatae Constitutiones III. rész 19. címének 14. cikkétől

38 eltérően (aszerint a szász comes és a többi királybírák, két-két polgárral együtt, kötelesek hadba vonulni az universitas által kiállított gyalogokkal együtt; a fejedelem ugyan saját hatáskörében mentesítheti őket ettől, de tekintettel az esetleges béke-, fegyverszüneti tárgyalásokra, két jeles személy mindenképpen legyen a táborban)

39 úgy rendelkezik, hogy a királybírák ne szálljanak személyesen hadba (elég, ha három tisztes főbb polgárt küldenek maguk helyett). A szász natio kiváltságai szerint 500 gyalogot állítson ki hadakozásra, a 7 bírák jószága és Szeben birtokai után 36 lovast, a brassóiak pedig 12-t. Ha az erdélyi hadsereg magyar és székely része nem vonul ki az országból, a szászok zsoldosait se vigyék ki. A másik két natio hajlandó belemenni az Approbatae Constitutiones III. rész 81. címe 1. cikkének a szászok által annyira sérelmezett 2. és 3. szakasza (a másik két natio birtokszerzési jogáról a szász városokban

40

) eltörlésébe, azzal a feltétellel, hogy az ottani bérletekért a szászok sem kérnek mértéktelen lakbért, s az addigi szerződések érvényesek. Módosítják a Compilatae Constitutionesnak a szászok fölötti bíráskodás bizonyos kérdéseit szabályozó cikkét (III. rész 13. címének 1. cikke),

41 amely szerint az ún. 5 casus esetében is mindenképpen a fejedelmi tábla elé idézendők — az új rendelkezés szerint ilyenkor magános személy esetében az illetékes szász bíró előtt, falu vagy város ellen a királyi tábla előtt induljon a per. Magános ellen letéti pert az illetékes bíró elől a szász universitashoz mint törvényszékhez, onnan pedig (100 forinton felüli értéknél) a királyi táblához lehessen fellebbezni. A helységek elleni perek az universitastól a tábla elé legyenek fellebbvihetők. A Diploma Leopoldinumra való hivatkozással eltörlik azokat a visszaéléseket, amelyeket a fiscus követett el a szász natio területén lévő halastavak és makkos erdők illetéktelen használatával, s végül orvoslást adnak, ill. ígérnek néhány olyan kérdésben, mint a latrok üldözésével kapcsolatos súrlódások, a céhen kivüli mestereknek és idegen mészárosoknak a szász natio által sérelmezett működése szász városokban országgyűlés idején, vagy Szelistyeszék közmunkái a vízaknai sóbányákhoz.

42 A szász városokban való birtokszerzési jog és (némileg) a királybírák hadba vonulási kötelezettsége kivételével nem nagy súlyú kérdések ezek; fájdalmasak azok számára, akiket sérelem ér, de nem létkérdés azoknak, akiknek a rendek egyetértése — és az uralkodói beavatkozás elkerülése kedvéért most engedniük kell. Sikerült megegyezést létrehozni a szászokkal az adónak az egyes natiók közötti felosztásának kérdésében is. Az adó elosztása a már régen csak adókivetési egységet jelentő kapuk szerint történt; a székelységre külön vetettek ki bizonyos meghatározott összeget, ugyanígy Fogarasvidékre, a kisebb-nagyobb városokra, a különleges jogállású idegen kereskedőkre, a szász és román papságra, esetleg külön (családfőként) az egyházi nemességre és az ún. rovatlan személyekre. Az 1692. július 21-i második szász accorda szerint a továbbiakban a magyar natióra 1000 kapuszám essék (nem értve ebbe Marosvásárhely 25 kapuját és a 7 bírák és egyes szász városok jószágainak kapuit), a szászokra 1400 (beleszámítva ebbe a szászok előbb említett jobbágyainak kapuit). A szász papokra a továbbiakban ne vessenek ki külön adót, a natio terheiben osztozzanak. Hasonló legyen a királyföldi román