Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
Mihálynak fejedelemségében való megerősítésére, a diploma kieszközlésére (azzal a korábbi igénnyel, hogy a Habsburg—török békébe foglalják bele Erdélyt). 21 Bethlen Miklós pályája (a kancellár fiaként való indulás, a magyarországi elégületlenekkel Erdély részéről való kapcsolattartásban, majd a bujdosók támogatásában vitt jelentős szerep, a Bánffy Dénesen aratott győzelem és az 1676-i bukás után) Apafi utolsó éveiben kezd újra felívelni; 1689-ben nyeri el a fejedelmi tanácsuraságot. Európai tájékozottsága, elismert és irigyelt képességei — és egy immár nem rövid élet tapasztalatai teszik alkalmassá a fejedelmi tanács szemében erre a feladatra. Bethlen 1690. szeptember 16-án kezdi meg tárgyalásait a Ministerialkonferenzcel a diplomáról. Ezekről munkánknak a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisról szóló részében számoltunk be. E helyt csak a végeredményt, a Diploma Leopoldinum első változatát ismertetjük. Ez a változat, amely általánosan használt kiadásában 22 az 1690. október 16-i keltet viseli, II. Apafi Mihály fejedelemsége kérdésében elnapolja a döntést, azzal az indokolással, hogy az ifjú Apafi csak 14 éves, 23 s a törvények a 20 éves korhatáron alul nem tartják érettnek az utódokat fejedelemségre, a Thököly-fenyegetéssel előállt helyzetben nem volna ajánlatos a jogszabályok áthágása. Az ifjú fejedelem megfelelő nevelést kell hogy nyerjen, s majdan világossá válván lelki alkata, a király gyakorolhatja vele szemben kegyelmességét. Addig is I. Lipót megerősíti a magyar királyok és erdélyi fejedelmek adományait, az általuk adott kiváltságokat stb. (akkor is, ha az adományozott birtokok valamikor egyházi birtokok voltak), kivéve a fejedelmek törvényekkel eltörölt adományait. Erdély törvénykönyvei (az Approbatae és a Compilatae Constitutiones), továbbá a Tripartitum (kivéve az Aranybulla 1687-ben eltörölt ellenállási záradékát) s végül a szász municipális jog érvényben marad. A négy bevett vallásfelekezet rendszerén nem történik változás, a meglévőkön túl újabb felekezetek s egyházi személyek nem hozhatók be az országba (de a katolikusok saját költségükön, más felekezetek sérelme nélkül, Kolozsvárott jelenlegi templomukat, Gyulafehérvárott az 1690-ben elhagyottan álló Báthory-templomot újjáépíthetik). Az ország kormányzatát az újonnan szervezendő Gubernium kell hogy ellássa, élén a gubernátorral; rajta kívül a Diploma a generálist és a kancellárt nevezi meg országos főtisztségviselőként. A tisztségek betöltésének kérdésében a Diploma szövege nem következetes. A Guberniumot illetően leszögezi, hogy annak 12 tagjából legalább 3 katolikus legyen (a többiek a másik három felekezetből), a királyi tábla 12 ülnökénél ugyanez legyen a felekezeti megoszlás, az ítélőmesterek közül egy katolikus legyen. A gubernátor, a többi főtisztségviselők, guberniumi tanácsosok és ítélőmesterek tisztére jelölteket felterjesztheti uralkodói megerősítésre — ugyanakkor a szebeni királybírónak, azaz a szász comesnak, a szász nationalis önkormányzat fejének tanácsosságot biztosít a Guberniumban, holott azt nem az országgyűlés választja (9. pont). 24 Egy helyütt (7. pont) arról szól, hogy az ország főtisztjeit (a gubernátortól a törvényhatóság főtisztjeiig) erdélyiekből kell választani, másutt (5. pont) e kérdés kapcsán fenntartja az uralkodó jogát arra, hogy tisztségre kinevezendő személyt honfiúsításra ajánljon. Különleges intézkedése a Diploma első változatának az, hogy
