Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
amennyiben a közjó és a három natio nyugalma ezt kívánná, a gubernátor évente újjáválasztható. Az 1690. őszi Diploma Leopoldinum évi országgyűlést ígért a rendeknek. Ezt a gubernátor és a Gubernium hirdeti meg, előterjesztései azonban a királytól származnak, törvényeit az erősíti meg. A tervezet az ország adóját békében a Haller-diploma szerint, évi 50 ezer birodalmi tallérban határozza meg, Magyarország és Erdély elleni háború idején évi 400 ezer RFt-ban. Az adóhoz (a Diplomában nem jelzett összeggel) a kincstár is hozzájárul. A szabad székelyek adó-, kvártély-, tized- és más szolgálatmentesek, de saját költségükön tartoznak katonáskodni (ez a jobbágysorú székelyekre nem értendő). Az erdélyi hadak részben a hagyományos erdélyi katonaságból állnak; parancsnokuk német (germanus) lesz, ez minden hadügyben kapcsolatban áll majd a gubernátorral, a Guberniummal és az ország generálisával, más ügyekbe azonban nem avatkozik. 25 A Diploma Leopoldinum első változatának szövege több forráskritikai problémát vet fel. 1. Csak részben kísérhető nyomon, hogy a Diploma rendelkezéseiből mi kitől indul ki. Bethlen Miklós első, 1690. szeptember 30-i előterjesztése a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis előtt hallgat II. Apafi Mihály fejedelemségéről. Október 2-i javaslata azonban már feltételezi, hogy a Habsburg-kormányzat nem akarja az ifjú Apafit fejedelemmé nyilvánítani — ez a lépés evidensen a Ministerialkonferenz ellenkezésén bukik meg, s a konferencia és Bethlen Miklós kompromisszuma a kérdés elnapolása. A királyok és fejedelmek donatióinak stb. megerősítésére vonatkozó követelés Bethlen 1690. szeptember 30-i javaslatában szerepel — a törvényesen eltörölt donatiókra vonatkozó kitétel már október 2-i, kompromisszumos javaslatában megtalálható. Ugyancsak a második Bethlenjavaslat nyomán kerül a Diplomába az a kitétel is, hogy a fejedelmi adományok akkor is érvényesek, ha az adományozott birtokok stb. korábban egyházi tulajdonban voltak. Bethlen első előterjesztése foglalja magában Erdély törvényeinek, a Tripartitumnak és a szász municipális jognak a megerősítését — a Ministerialkonferenz vagy annak magyar közjogi szakértője toldhatta bele az Aranybulla ellenállási záradékának érvénytelenségére vonatkozó kitételt (Erdélyben 1687-ben ezt természetesen nem törölték el). A négy bevett vallásfelekezet jogaira vonatkozó határozmányt teljes egészében Bethlen javasolta (a kolozsvári és gyulafehérvári katolikus templom újjáépítését is) — e tekintetben a zömében és éppen legtekintélyesebb személyeiben református erdélyi református elit jónak látta egy lépéssel elébe menni a katolikus követeléseknek. A kormányzatot illetően Bethlen első előterjesztése csak annyit mond, hogy azt erdélyiek lássák el, az idegenek kizárásával (a magyarországiakat is ideértve), a kormányzat fő tisztségviselőire a rendek tesznek felterjesztést és az uralkodó erősíti meg őket. Ez az előterjesztés tartalmazza azt az igényt is, hogy a főbb tisztségviselők megbízatása 1 évre szóljon. A legfőbb kormányszerv tisztségviselői egyenletesen oszoljanak meg a négy bevett vallásfelekezet között (3-3 személy). Bethlen második, 1690. október 2-i javaslata nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, I. Lipót az aznapi konferencia
