Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
követsége 17 Carafa tábornok előtt hűségnyilatkozatot tesz: Erdély visszatér a magyar király uralma alá, elfogadja I. Lipót és utódai védelmét, megszakítja kapcsolatait a törökkel, további várakba bocsát be császári őrséget, kész fegyvert fogni a török és a császár más ellenségei ellen. Kérik azonban szabadságaik (elsősorban a négy bevett vallás szabad gyakorlata) megerősítését. 18 A rendek ezek után a fogarasi országgyűlésből (1688. június l-jén) újabb diplomatervet készítenek (Carafán át kívánják továbbítani a császárnak). Biztosítani kívánják I. és II. Apafi Mihály számára, hogy zavartalanul éljenek fejedelmi jogkörükkel és címükkel, alájuk tartozzék az ország kormányzata, élvezhessék a fiscalis jövedelmeket. Haláluk után a rendek választhassanak fejedelmet, aki a jelenlegi fejedelem jogkörével rendelkezzék, csak a császártól függjön, rangban előzze meg a nádort. Az ország területe ne csökkenjék (itt a Partiumról van szó). A rendek kiváltságai, a négy bevett vallás szabad gyakorlása maradjanak érintetlenül. Erdély adója a Haller-diplomával meghatározott összeg legyen. Az ország belefoglalandó a megkötendő Habsburg—török békébe. 19 Ezzel a tervezettel a Habsburg Birodalom központi kormányzata már nem foglalkozik komolyan. I. Lipót semmitmondó, egészen általános ígérettel reagál rá. 20 B) A DIPLOMA LEOPOLDINUM 1690 azután olyan helyzetet teremt, amelyben Erdély és a Habsburg Birodalom számára egyaránt szükségessé válik Erdélynek a Birodalomban elfoglalt közjogi helyzetének rendezése. Az év áprilisában meghal I. Apafi Mihály; fia, a választott fejedelem II. Apafi Mihály még kiskorú, a főhatalom és a kormányzat rendszere együtt volna stabilizálandó. Ugyanakkor a török fronton (az újabb francia háború folytán) meggyengülő Habsburg-erőket sorozatos csapások érik. Badeni Lajos, az előző évek diadalmas balkáni hadjáratainak vezére, 1690 februárjában emlékiratban foglal állást a balkáni terjeszkedés ellen, figyelmeztet az erdélyi hadszíntér elhanyagolt voltára, a Duna—Száva-vonalat véli tarthatónak a megerősödő törökkel szemben. Intése eredménytelen marad. Ezek után a nyár folyamán jó másfél hónap alatt összeomlik a délkeleti frontvonal: Thököly Erdélybe üt, Zernyestnél (1690. augusztus 21.) megveri az erdélyi császári hadakat s Erdély mellettük felvonuló haderejét, az ország vezető politikusa, Teleki Mihály holtan marad a csatatéren, a volt magyarországi kuruc fejedelem rövidesen Erdély fejedelmévé választatja magát. Néhány nappal később újra török kézre kerül a Habsburg Birodalom egyik déli hídfőállása, Vidin, szeptember 9-én a császári védősereg feladja Nist, s október 8-án a török seregek visszafoglalják Belgrádot. Badeni Lajos helyesen választja meg az ellencsapás irányát, mikor Thököly ellen indul: a legfontosabb pillanatnyilag a keleti védőbástya, Erdély biztosítása. Thököly 1690 októberének végén feladja Erdélynek a kezébe került területeit, de a Habsburg vezető elitnek mérlegelnie kell az új helyzetet. Ebben a változó helyzetben, 1690. augusztus végén, a fejedelmi tanács Habsburgorientációjú többsége Bethlen Miklóst küldi a császári udvarba, II. Apafi
