Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben

e rangban Rákóczi Zsigmond és Bethlen István. A többi „sarkalatos" főtisztségeket is 1690 előttről örökli a kormányzat: az ország generálisa, a kancellár, a kincstartó, az országgyűlés és a királyi tábla elnökének tisztét; a Gubernium ily ranggal nem rendelkező tanácsosai között továbbra is ott foglal helyet a szász comes. A rendek alkotmánylevélben biztosítják jogukat az évente tartandó országgyűlésekre. Az a szándéka tehát mindenütt kimutatható az erdélyi politikai elitnek, hogy Erdély kormányzatát szinte változtatás nélkül mentse át egy új integrációba — és szívósan, nem kis ügyességgel harcol is ezért, ahol s ami módja van erre. Ilyen tényezők egymásra hatásából alakul ki Erdély új kormányzata az első Habsburg-berendezkedés idején olyanná, amint azt az alábbiakban be fogjuk mutatni. A) AZ ÚJ INTEGRÁCIÓ ELŐZMÉNYEI (BÉCS FELMENTÉSÉTŐL I. APAFI MIHÁLY HALÁLÁIG) Erdély új integrációjának előkészületei Bécs 1683-i felmentése után indulnak meg. A török Bécs alatti vereségét sorozatos újabb vereségek követik; Erdélynek (olyan mértékben, amilyenben 1606 óta nem) számolnia kell a Habsburg Birodalom terjeszkedési törekvéseivel. Az erdélyi politikai elit reagálása eléggé gyors és rugalmas. Megkezdik az elhatárolódást Thökölytől — ami a kuruc fejedelem 1685. tavaszi erdélyi elítéltetésével, ottani jószágai elkobzásával, főbb erdélyi hívei bebörtönzésével vagy távollétükben való elmarasztalásával fejeződik be.

2 Kísérletet tesznek a Lengyelországgal való erősebb kapcsolat kiépítésére, ezt veszélytelenebbnek tartván a Habsburg-hűségnél; eredményt nem érnek el.

3 így nincs más, mint I. Lipóttal keresni a modus vivendit. Apafi előbb (1683 őszén) békeközvetítőként lép fel a császárnál, az azonban az első törökellenes sikerek légkörében olyan feltételeket szab a békének, amelyek a Porta számára ekkor elfogadhatatlanok. A továbbiakban már a Habsburg Birodalom a kezdeményező fél. 1685 februárjában a Habsburg központi kormányzat Erdélybe és Havasalföldére indítja Antidius Dunod jezsuitát avégett, hogy ajánlja fel nekik a császár védelmét.

4 A Dunod által Erdélybe vitt szerződéstervezet Erdély és a fejedelem helyzetét a Mohács előtti Erdély és vajdája, ill. az erdélyi fejedelemség és uralkodója sajátos elegyeként határozza meg. A tervezet szerint Erdély Magyarországhoz tartozik, annak részeként; a fejedelmek elismerik a magyar király főhatalmát, annak kifejezett hozzájárulása nélkül nem köthetnek szerződést külállamokkal, a jelenleg létezők pedig semmisnek tekintendők.

5 A rendek fejedelemválasztása megmaradna, a fejedelmet azonban a magyar király erősítené meg.

6 A fejedelmek életfogytiglan nyerik el tisztségüket — a király és a rendek többsége vagy sanior parsa döntése alapján, igen súlyos okokból elmozdíthatók (1. felkelés a magyar király és ausztriai uralkodó ellen; 2. összejátszás a kereszténység, a Habsburgok és szövetségeseik ellenségeivel; 3. a nép szerfelett való elnyomása — nimia oppressio; 4. alkalmatlanság a kormányzatra). A vajdák egykori jogállásának felel meg az a