Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. rész Három Habsburg-berendezkedés Erdélyben
kitétel, hogy a fejedelem (személyesen vagy követei útján) és rendjei helyet és szavazatot kapnak a magyar országgyűlésen. A tervezet a régi gyakorlatra való hivatkozással hűségesküt követelt a fejedelmektől a magyar királynak. 7 Külön szabályozta az uralkodó, ill. az (utódául) megválasztott fejedelem, I., ill. II. Apafi Mihály helyzetét: I. Apafi Mihályt külön királyi diplomával erősítenék meg fejedelemségében (élethossziglan), „celsissimus" címmel. 8 II. Apafi Mihályt hasonló diplomával nyilvánítanák apja örökösévé, annak halála után elfoglalhatná a fejedelmi széket. Ha I. Apafi Mihály fia nagykorúsága (25 éves kora) előtt meghalna, királyi rendelkezésre és a rendek többségének vagy sanior parsának akaratával igazgató (administrator) választandó, aki a tanácsurakkal együtt kormányozzon. Itt van tehát a Diploma Leopoldinumban meghatározott gubernatori tisztség első formája. Ha a Dunod által Erdélybe vitt tervezet a fejedelem helyzetének meghatározásában is elfogadhatatlanul túl merész, még inkább az az ország és rendjei vonatkozásában. Erdélyt területileg a török kor előtti határai közé szorítaná, ami a Partiumnak az országtól való elszakítását jelentené. 9 Még ennél is súlyosabban érintették volna Erdélyt a tervezetnek az ország jogrendjére vonatkozó követelései. I. Lipót megerősíti az ország régi, egyébként a Habsburg királyok által már elismert kiváltságait, a szerződés megkötése után egy éven belül Erdélynek a török hódítás óta hozott törvényeit is, vagy az utóbbiakat szükség esetén az érdekeltek egyetértésével, a nép javára, királyi határozattal és a rendek többsége vagy sanior parsa hozzájárulásával átalakítják. Erdély jogrendjének megváltoztathatósága tehát elvként ki van mondva, s ez a Habsburg uralkodó akaratának függvénye (az a sanior pars, amelynek támogatásáról szó van, a feudalizmus egész korszakában önkényesen körülhatárolható, nyilvánvalóan kisebbségi csoport, hiszen mindig a többség alternatívájaként említik). Nem a legkellemesebben érintette a nagy többségükben protestáns erdélyi rendeket a tervezetnek az a kitétele, amely katolikusokról és akatolikusokról beszél, még ha abban az összefüggésben is, hogy vallásgyakorlatuk szabad marad. 10 A tervezet koncepciójának szellemi szülei nem sok politikai érzékkel nyúltak a megoldandó feladathoz. A törökellenes háború közeli és egyértelműen sikeres végére reálisan még nem lehetett számítani 1685 elején — arra viszont igen, hogy egy jogrendben, rendezett kormányzati körülmények között élő ország politikai elitje s egyáltalán rendjei tiltakozni fognak az abszolutus princeps uralkodó királyi főtisztségviselővé lefokozása (a vajda ez volt), az ország törvényeinek a király tetszése szerint való megváltoztatása ellen. Mindezt a kellemetlen hatást bizonnyal fokozta még Erdélyben Dunod túl energikus tárgyalási modora is." Azzal azonban az erdélyi vezető elit is tisztában van, hogy tárgyalni, egyezkedni kell I. Lipót vezető garnitúrájával. Annál is inkább, mert Dunod 1685 őszén újra Erdélyben lesz. 1685 novemberében most már tekintélyes erdélyi követség indul útnak, hogy Erdély helyzetét igyekezzék tisztázni. Vezetője Haller János, a fejedelmi tanács tagja, idős, tapasztalt politikus; 12 személye megválasztásánál külön tényező az, hogy katolikus — a Habsburg Birodalomban ekkor uralkodó erős ellenreformációs irányzat mellett ez is latba esett. Ugyanakkor Haller (részben
