Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre
felterjesztést tett az Udvari Kamarához Fogaras, Szamosújvár, Szereda és más erdélyi várak tatarozásának szükségéről. A bizottság (1721. március 14-én) úgy látta jónak, hogy Haan tájékoztassa a rövidesen Erdélybe érkező új főhadiparancsnokot, Virmont-t (különösen az erdélyi Publico-Politicát illetően). 1721. szeptember 5-én egy helyi ügy került a bizottság elé: gyulafehérvári lakosoknak erődítési munkák során lebontott házaikért adandó kártérítés ügye. A várak tatarozásának ügye 1730-ban került elő újra. Wallis főhadiparancsnok 1730. augusztus 18-i jelentésében vetette fel Szamosújvár és Fogaras tatarozásának kérdését. A bizottság (1730. szeptember 19-én), homályos fogalmazással, arra utalt, hogy Szamosújvár jövedelmei a görög egyesült püspöké. Ugyanezen jelentésben szólt Wallis a katonai fontosságú Carolina-útról, amely Erdély és Olténia között volt hivatva a megfelelő közlekedést biztosítani. A bizottság e kérdés felett azzal tért napirendre, hogy már történt erről rendelkezés. Egyetlen esetben foglalkozott a bizottság katonatiszt illetményének kérdésével (1725. március 16. — a dévai parancsnok 1708—1720-i fizetésének hátraléka). Néhány ízben foglalkozott a bizottság az erdélyi pénzforgalom ügyeivel. Haan 1719 derekán tett felterjesztést az Erdélyben forgalomban lévő belföldi, valamint havasalföldi és török arany- és ezüstpénzekről s az erdélyi pénzverőházban történt értékelésükről. A bizottság (1719. július 17.) úgy foglalt állást, hogy a pénzforgalom szabályozása a Publico-Politicumba tartozik, tehát meghallgatandónak tartotta ugyan a Haan jelentésében foglaltakról a bécsi pénzverőhivatalt és az udvari számvevőséget, de utána a közigazgatási szervekkel, különösen a Magyar és Erdélyi Udvari Kancelláriával tartott volna jónak közös tanácskozást az erdélyi pénzforgalom ügyében, bevonva ebbe a Haditanácsot is. Közben Haannak is rendelkezés küldését tartotta volna jónak az iránt, hogy (amennyiben még nem tette volna meg) közölje felterjesztését Steinville-lel, s jelentse annak véleményét, s egyben küldje fel a jelentésében szereplő pénzfajtákat, hogy meg lehessen őket vizsgálni. Négy év múlva a Subdelegatiónak egy helyi intézkedést kellett korrigálnia. Königsegg erdélyi főhadiparancsnok ti. 1723 tavaszán bizottságot hozott létre az erdélyi pénzforgalom szabályozására, Kroppf bevonásával, amely 21 garasra értékelte le a havasalföldi zlotot. A bizottság jónak látta felkérni a Haditanácsot, ill. az Udvari Kamarát, hogy azok figyelmeztessék Königsegget, ill. a cameralis directort a pénzforgalom ügyében legutóbb történt központi rendelkezések betartására. 1724. szeptember 14-én az e körbe tartozó vitatott kérdés a havasalföldi zlotok beolvasztása és belőlük Habsburg-pénz verése volt, 1726. március 14-én pedig aprópénz leküldése Erdélybe. Az egészségügy intézése a bizottság működése idejének jó részében még katonaikincstári igazgatási ügy lévén Erdélyben, több ízben találkozunk vele a bizottság által tárgyalt ügyek között. Steinville és Haan 1719-i súrlódásáról a pestis-felcser és illetménye ügyében s a bizottság állásfoglalásáról már szólottunk. 1721 nyarán már a pestisjárvány alatti hosszú vesztegzár feloldása a gond. E kérdésben a Haditanács egyedül rendelkezik Virmont főhadiparancsnoknak azzal, hogy a török területről jövő textíliákat, amennyiben fertőzöttséggyanúsak, 21 napig vesztegeltesse a határon. Haannak azonban sikerül meggyőznie Virmont-t, hogy ehhez a
