Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre
birtokos részt vehet, így a kincstári uradalmak provisorai is. A cameralis directornak az országgyűlésen vagy hasonló köztanácskozásokban való részvétele azonban — szögezi le a Kancellária — olyan kérdés, amely túlmegy az Erdélyi Udvari Kancellária jogkörén — ha az Udvari Kamara úgy kívánja, az ügy a Ministerialkonferenzben suo modo et tempore előadható. A szamosújvári örményekre kiváltságokon felül vetett adó elengedéséről, ill. a már addig felvettek visszafizetéséről rendelkezett a Guberniumnak. A hadellátási ügyek egésze merült fel a Subdelegatio 1726. január 10-i ülésén. Harruckern ott tervezetet nyújtott be az általánosan nagyon drágának ítélt 94 erdélyi hadellátás jobb megoldására. A tervezet szerint évente legalább 30 ezer forintot lehetne megtakarítani. (Utaljunk itt Harruckern már ismertetett érdemeire a hadellátási megtakarítások terén.) A bizottság Tige erdélyi főhadiparancsnoknak s Viechtern cameralis directornak küldte meg véleményezésre azzal, hogy szükség esetén tartsanak vizsgálatot a korábbi rossz gazdálkodást illetően. 1733. szeptember 17-én hosszú előzmények után kerül egy nagy súlyú hadellátási kérdés a Subdelegatio elé. Az már korábban is javasolta, hogy az erdélyi hadellátási raktárakat jobb állapotba kellene hozni, hogy készleteket lehessen felhalmozni, s ne csak szükség szerint, drágán vásárolva, teremtsék elő a készleteket. Konkrét javaslata az volt, hogy a raktárak tatarozására Wallis főhadiparancsnok által szükségesnek ítélt 40 ezer forintot Olténia adójából teremtsék elő, többévi részletben. Ehhez a javaslathoz mind Savoyai Jenő, mind az Udvari Kamara, tehát a Subdelegatio mindkét felettese hozzájárult. Azt azonban már csak az Udvari Kamara javasolta Wallisnak, hogy a tatarozás meggyorsítására a 40 ezer forintot az erdélyi erődítési alapból kölcsönözzék. Wallis maga ehhez hozzá is járult, de szükség volt még a Haditanács elnökének jóváhagyására is. A dolog (1733. szeptember 17-én) annak kapcsán került újra a Subdelegatio elé, hogy az Udvari Kamara neki küldte meg a Generalkriegskommissariatsambts Substitution egy jelentését, amely szerint Erdélyben a hadélelmezésre ismét 34 ezer köböl gabonára volna szükség. A Haditanács képviselője (Hefenstock) jelezte, hogy Savoyai Jenő aligha megy bele abba, hogy az erődítési alapból vegyenek el valamit e célra. Az Udvari Kamara tanácsosai (Hilleprand, Harruckern és Zuana) leszögezték, hogy Erdélyben raktárak hiányában nem lehet készleteket felhalmozni, s a tatarozás az erődítési alapból való kölcsönzés nélkül 4-6 évre elhúzódhat, a kölcsönzéssel viszont 2 év alatt kész, az erődítési munkák kára nélkül. A határozat végül is (érthetően) úgy született, hogy meg kell várni Savoyai Jenő döntését. Az Udvari Kamara addig is tájékoztatást kívánt kérni az erdélyi Cameralis Directiótól arról, hogy a 34 ezer köböl gabonából mennyi állítható ki az ottani fiscalis birtokokról (ez ti. segített volna a raktározási gondokon), s mennyi raktározható el a jelenlegi magtárakban. Savoyai Jenő végül is (talán hogy Wallis lépését is fedezze) azt a kompromisszumot tartotta elfogadhatónak, hogy 1733-ban és 1734-ben 20-20 ezer forintot előlegezzenek a raktárak tatarozására az évi 60 ezer forintos erdélyi erődítési alapból. Külön kérdésköre volt a katonai-kincstári közös ügyek kérdéscsoportjának várak építése, tatarozása és az ezekkel összefüggő kérdések. Haan 1721 elején
