Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

Wallis főhadiparancsnok nyomására) azt követelte a Guberniumtól, hogy a törvényhatóságok a hadiadót közvetlenül a szebeni hadipénztárba fizessék be, készpénzben. Az Erdélyi Udvari Kancellária, tudomást szerezve a dologról, azzal érvelt ellene, hogy ez a pénzhiány miatt teljesen lehetetlen. Az Udvari Kamarának a Subdelegatio ülésén jelenlévő tanácsosai sietve elhatárolták magukat az országos kamarai igazgatóság követelésétől, leszögezve: nem emlékeznek rá, hogy a Kamara rendelkezést adott volna ki a törvényhatósági pénztárak megszüntetéséről, még kevésbé olyan intézkedésekre, amely Erdélyt az adó készpénzben, Szebenbe való fizetésére kötelezte volna. Az adóalap védelmét szolgálta a Subdelegatio 1739. november 5-i állásfoglalása. A havasalföldi fejedelem ígéretei nyomán számos erdélyi jobbágy szökött át oda, s mások is erre készültek. Az Erdélyi Udvari Kancellária erre az Udvari Kamarához fordult, rendelkezést sürgetve a harmincadósokhoz, hogy ne engedjenek ki profugusokat Havasalföldére. Az ülésen az Udvari Kamara képviselői jelezték, hogy a hatóság már kiküldte ez irányú rendeleteit; a bizottság helyesnek látta volna Lobkowitz erdélyi főhadiparancsnok megkeresését is avégett, hogy rendeljen ki csapatokat határőrizetre. Az adózás kérdéscsoportjának egy külön kérdésköre a kincstári jószágok, ill. a kincstári védelem alatt álló népelemek adózása. 1731 nyarán vagy kora őszén Szendrey János, az Apafi-jószágok adminisztrátora egy hosszadalmas (sehr weitláuffig) felterjesztésében arra hívja fel az Udvari Kamara figyelmét, hogy az erdélyi taxális helyeket és fiscalis jószágokat túlzottan adóztatják. A bizottság (1731. október 18-i ülésén) csak arra utal, hogy a Wallisnak nemrég adott instructióban intézkedés történt arra nézve: mi legyen e helységek, ill. uradalmak adója. Szükség esetén a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis ülésén kell reflektálni erre — szögezi le. 1737. május 9-én a kérdés már az imént ismertetett 1736. november 22-i előzmények és annak folyományai után kerül a bizottság elé. III. Károly ti. rescriptumot intéz a Guberniumhoz a szamosújvári örmények, az erdélyi görögök és a fiscalitasok adója ügyében, amelyet az Udvari Kamara túlzottnak tart. A Gubernium felségelőterjesztésben válaszolt, ez az iromány körözésre került a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis tagjai között. Az Erdélyi Udvari Kancellária igyekezett messzemenően támogatni a Gubernium álláspontját. Az ügy a Commissio Neoacquistica 1737. május 9-i ülése elé került, amelyen részt vett az Erdélyi Udvari Kancellária két tanácsosa is (Kozma József és Csató Zsigmond), s Andlern (mint egykori erdélyi cameralis director, Erdély ügyeinek jó ismerője) elnökölt. A két kancelláriai tanácsos teljes erővel védte a Gubernium álláspontját, eredménytelenül. Annál is inkább, mert a bizottság egyes tagjai „passionatus"-nak nevezték a Gubernium felségelőterjesztésének bizonyos kitételeit.

92 Az ülésen az Udvari Kamara egyrészt azt követeli, hogy az erdélyi Cameralis Directio, ill. a fiscalis director vehessen részt az adórepartitióban, hogy őrködjék a taxális helyek és a fiscalis uradalmak méltányos adóztatásán, másrészt azt, hogy a szamosújvári örményekre ne vessenek a kiváltságukban meghatározottnál magasabb adót. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1737. május 10-én úgy foglal állást,

93 hogy a fiscalis director az országgyűlés tagja, nincs tehát akadálya az ottani repartitiókban való részvételének, a törvényhatósági repartitiókban minden