Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Bevezetés

értékelni a jelenséget: Hörnigk a meglevő adottságokra akar építeni, s nem kérhetjük számon rajta, hogy megfelelő tapasztalatok nélkül nem tudja felmérni: milyen hátrányos helyzetbe kerül egy csak agrárország egy ilyen munkamegosztásban. Azok, akik számára a 18. században sorozatosan, kézikönyvként adták ki művét, már rendelkezhettek bizonyos ilyen tapasztalatokkal. A naiv jóindulattal teli Hörnigk-et nem kívánjuk megtenni a Habsburg-gazdaságpolitika időnként jelentkező diszkriminációs irányzatainak ősévé. A gazdaság igazgatásának modernizálásában Hörnigk nem megy el addig, ameddig Schröder. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy az Udvari Kamarától független Commercialia-igazgatást hozzanak létre (udvari kollégiumot, majd területi szerveket is az egyes országokban), de azt is, hogy az Udvari Kamara elnökének legfelsőbb igazgatása alatt hagyják e szerveket.

79 Hörnigk reformjavasalatainak egyelőre ugyanaz a sorsa, mint a másik két jeles kameralistáé. Hármuk imponáló teoretikusi és vállalkozói tevékenysége azonban alkalmas volt arra, hogy mintegy eltakarja a korszak iránt érdeklődő szeme elől a Habsburg Birodalom gazdasági valóságát. Az a manufaktúraipar, amely oly fontos szerepet játszik mindhármuk koncepciójában, s amely körül Becher (és Schröder) a gyakorlatban buzgólkodott is, kézenfekvő okokból nagyon lassan kap lábra a Habsburg Birodalomban. A textilmanufaktúrák már a 17. század első felében jelentkeznek a Habsburg Birodalomban; ezeknek azonban az 1660-as években már nyoma sem marad.

80 1666-ban alapítja meg Sinzendorff udvari kamaraelnök (Becher szellemi támogatásával) walpersdorfeinödi selyemmanufaktúráját, amelyben cérnázó, selyemfestöde, harisnyaszövöde és később fonoda is működik. 1682-re azonban ez a vállalkozás megbukik.

81 Hasonló sorsra jut (már jelzett okokból) a bécsi dologház. Az 1660—1670-es évek ausztriai manufaktúraalapításaiból egyetlen vállalkozás lett hosszú életű: a linzi posztómanufaktúra, amelyet 1672-ben alapítanak.

82 A következő alsó-ausztriai manufaktúraalapítás Bratti selyemmanufaktúrája (legkésőbb 1697-ben a Schottentor előtti szegényházban, valószínűleg Sinzendorff egykori manufaktúrájának munkásaival).

83 Két másik olasz vállalkozó 1701-ben nyer engedélyt az alsó-ausztriai Neuhausban tükörmanufaktúra alapítására; ez 1709-ben kezd működni. A további alapítások már a rastatti béke utáni időszakra esnek. 1717-ben Dunant genfi tafotakészítő, előnyös feltételektől vonzva, Bécsbe telepszik át manufaktúrájával. 1718-ban alapít Du Paquier porcelánmanufaktúrát Bécsben. A második osztrák Keleti Kereskedelmi Társaság alapítása 1722-ben a schwechati pamutmanufaktúra.

84 A néhány éves nekilendülést ismét a lassúbbodás követi. Csak két érdemi alapítás ismeretes: Hengstberger bécsi manufaktúrája arany- és ezüstholmik gyártására (1727)

85 és Bécs városának papírmanufaktúrája Rannersdorfban.

86 1740-ig összesen négy manufaktúra Bécsben és három AlsóAusztriában (igaz, hogy köztük a jelentős schwechati pamutüzemmel): ezt a képet mutatja a Birodalomnak az a része, amelyben a legtöbb manufaktúra működik. Ami a többi osztrák tartományt illeti, ott van a már említett linzi posztómanufaktúra és Grácban egy barchet-manufaktúra.

87 Néhány jelentős posztómanufaktúra jön létre Csehországban: az osseggi, amelyet 1697-ben alapítanak, 15 szövőszékkel;