Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Bevezetés

idegenből odakerült szakemberek irányításával dolgozik. 1723-ban 300-nál több olyan munkása van, akiknek ez az egyetlen megélhetési forrása. 1732-ben már 450 bérmunkással működik; ekkor már saját lerakata van Prágában, onnan Morva-, Magyar- és Stájerországgal kereskedik.

88 Prágai tőkésekkel fogódzva jön létre 1710-ben Jan B. Fremmrich plánicei posztómanufaktúrája; az 1720-as években 200 takács dolgozik benne.

89 1715-i alapítású a Waldsteinek oberleutensdorfi (Horné Litvinov) posztómanufaktúrája. Kezdetben holland, majd angol szakemberek irányítják itt a munkát. Finomposztó gyártására rendezkednek be. Fejlett munkamegosztást alakítanak ki (45 műveletre bontják a termelési folyamatot; egy munkás csak egyféle müveletet ismer). 1728-ban 391 munkással dolgozik az üzem (bizonytalan, hogy e számba beleértendők-e a gyermekmunkások), ezenkívül bedolgozóik is vannak.

90 Három nagyobb, fejlettebb posztómanufaktúrán túl szórt manufaktúrák sora dolgozik a csehországi lenszövő iparban; a házi fonás és szövés termékeit faktorok vásárolják fel, tőlük a termékek egy része valódi manufaktúrákhoz kerül, amelyek a fehérítést és finomítást végzik.

91 Egy-egy nagyobb textilmanufaktúra Alsó- és Felső-Ausztriában, egy barchetmanufaktúra Grácban, 3 nagyobb posztómanufaktúra Csehországban, néhány luxusáru-manufaktúra Bécsben és Alsó-Ausztriában, meg Bécs városa papírmanufaktúrája (s ezen túl szórt manufaktúrák a cseh lenszövő iparban s talán egyebütt is) — ez a Birodalom lajtántúli részének manufaktúraipara a 18. század első négy évtizedében; ez bizony nem az, amelyről a kameralisták álmodoztak, s amire az 1660-as évek hirtelen fellendülése után számíthatna a szemlélő. Okok keresését most nem tartjuk feladatunknak; csak a jelenségeket rögzítjük. Nagyjából hasonló képet kapunk a korszak Habsburg birodalmi külkereskedelmi vállalkozásairól is. Becherről szólva már említettük az 1667-ben alakult Keleti Kereskedelmi Társaságot. Ez sziléziai textíliák, stájer vasáruk, ún. nürnbergi áruk kivitelére rendezkedett be, s jórészt luxusáruk (perzsa pamut- és selyemáruk, nyersselyem, teveszőr), továbbá bőr behozatalával kívánt foglalkozni, tevékenysége központjába azonban rövidesen a magyarországi marhakereskedelem került, évi 30 ezer marha felhajtására kapott monopóliumot. A társaság működését 1683-tól a török háború tette lehetetlenné.

92 Az újrakezdésre csak Rastatt után kerülhetett sor — akkor azonban több irányban is. A spanyol Habsburgok birtokaiból Németalföld a Habsburg Birodalomnak jutván, a Birodalom atlanti-óceáni kikötőkre tett szert; mód nyílik akár Becher gyarmatosítási álmainak megvalósítására is, nem utolsósorban Habsburg-Németalföld erőteljes polgárságának támogatásával. A tartomány ideiglenes kormányzata már 1714-ben ad pátenseket a keleti kereskedelemre; ebben a németalföldi kereskedők sikereket is érnek el. Ez adja az alapot Castillonnak, a kormányzat kereskedelmi referensének arra, hogy 1716-ban tervezetet készítsen Ostende kikötőjének további kiépítésére és tengerentúli ellátási támpontok létesítésére. (Maga Savoyai Jenő, ekkor Németalföld kormányzója is meglehetős óvatossággal fogadja a kereskedelem fejlesztésével foglalkozó javaslatokat, bár az eredmények meggyőzik e kereskedelem szükségességéről. Maga azonban nem kezdeményez, s meggondolásai elsősorban külpolitikaiak — jó viszony tartása a