Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

főbizottság intézett volna. Ezekben egy főúri rangú udvari kamarai tanácsos (a nagy fontosságú oeconomico militarisban maga az udvari kamaraelnök) elnökölt volna, vele együtt több más udvari kamarai tanácsos alkotta volna a főbizottságot. (Minden főbizottsághoz l-l titkár, 1-2 fogalmazó és számvevőségi személyzet lett volna beosztva, a számvételi bizottságba legalább 8 számvevőségi tisztviselő.) A főbizottságok jegyzőkönyveket kell hogy vezessenek, s ezt a kamaraelnök elé kell hogy terjesszék. A kamaraelnök aláírása nélkül jelentősebb ügyben nem lehet expediálni. Az Udvari Kamara plénuma —javasolja a reformbizottság — elvileg tartsa meg jogait. Kétes esetekben vagy különösen fontos ügyekben össze kell hívni, s az határozzon vagy tegyen felségelőterjesztést. Foglalkozott a javaslat a bizonyos (lényegében formai) önállóságot élvező Magyar Udvari Kamara és a belsőausztriai és tiroli kamara ügyeivel. Ez országok udvari kamarai referendariusait ne vonják be a főbizottságokba, de ne is zárják ki őket onnan — ajánlotta Starhemberg és Stella. A főbizottságok elnökei gyűjtsék össze az e területekre vonatkozó anyagot, s ezt külön üléseken tárgy altassák. Ezeken az illető ország referendariusa legyen jelen, tanácskozási és határozathozatali joggal, a bizottsági határozatot ő írja alá (az expeditio azonban, mint a többi esetekben is, az Udvari Kamara irodáján át történjék). III. Károly 1713. január 15-én elfogadta a tervet.

3 A bizottsági rendszer rövidesen kisebb korrekcióra szorult (III. Károly 1713. június 1-jei resolutiójával s az ennek alapján 1714. február 7-én kiadott udvari kamarai rendelettel).

4 Ezt a lényegében szigorúan ágazati jellegű, a magyarországi, belső-ausztriai és tiroli ügyek intézését csak másodlagosan külön kezelő főbizottsági rendszert nagyrészt megszünteti az Udvari Kamara 1717. december 30-i reformja; áttör a területi igazgatás elve: az osztrák tartományok, a cseh, ül. a magyar korona országainak kincstári ügyeit külön-külön bizottságok intézik.

5 A kincstári igazgatás oldaláról szemlélve, ebből az udvari kamarai főbizottsági rendszerből, annak is 1717. december 30-án létrehozott formájából s a Magyarország, Erdély, Szlavónia „s más ezekkel határos tartományok" ügyeit intéző főbizottságból nő ki a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica. A Habsburg Birodalom legfelsőbb katonai vezetése felől közelítve a kérdést, rá kell mutatnunk, hogy a Savoyai Jenő vezette Udvari Haditanács az 1710-es években (s lényegében a továbbiakban is) elsődlegesen katonai ügynek tekintette a Birodalom keleti politikáját.

6 Minthogy a töröktől 1683 után különböző időpontokban vissza-, ill. elhódított területek, a Neoacquistica belső berendezkedésének kialakítása Habsburg-szempontból elsősorban kincstári feladat volt,

7 már 1717—1718 tájt

8 kialakul egy olyan gyakorlat, hogy a Neoacquistica-terület ügyeit Öttl, a Consilium Bellicum tanácsosa és referendariusa intézte, Hilleprand udvari kamarai tanácsos és Mikosch, a Finanzkonferenz referendariusa, majd tanácsosa bevonásával. A teendők megnövekedtével ez a tanácskozás Subdelegirte Commissionná alakult át, amelynek elnökletével az Udvari Kamara Kleinburg tanácsost bízta meg. Tagjai az Udvari Kamara részéről Hilleprand, Harruckern, Peyer és Dizent von Felsenthal tanácsosok voltak, a Finanzkonferenz részéről