Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

Mikosch és a birodalmi főhadbiztosság (Generalkriegskommissariat) képviseletében Hoch.

9 1719 első felében az Udvari Kamara felvetette a Neoacquistica-területek végleges kormányzati berendezkedésének kérdését az uralkodónak, azzal a javaslattal, hogy valamelyik miniszter elnöklete alatt miniszteri konferenciát kell tartani e kérdésben. III. Károly döntése még tovább is ment a javaslatnál: állandó Ministerialkonferenzet kívánt létrehozni a Neoacquistica-ügyek intézésére, a Haditanács elnöke (Savoyai Jenő) vezetésével és a Haditanácsnak meg az Udvari Kamarának az ügyek megvitatására szükséges tanácsosainak bevonásával. A miniszterek közül az uralkodó egyelőre a már csak volt kamaraelnök, de változatlanul a Birodalom egyik vezető pénzügyi szakemberének számító Gundaker Starhemberget delegálta az új Konferenzbe, jelezve, hogy esetleg további minisztereket is rendel oda. Ez a Ministerialkonferenz 1719. augusztus 3-án ült össze, Savoyai Jenő elnökletével. A többi résztvevők: Gundaker Starhemberg, Walsegg udvari kamaraelnök, továbbá Öttl és Mikosch. A herceg az Udvari Kamarának engedte át a kezdeményezést javaslattételre szólítva fel a Neoacquistica-területek kormányzati reformjára. A javaslatok többek között bőven kitértek Erdélyre is. Ennek az országnak az alkotmánya az Udvari Kamara szerint „hiányos"; a korábbi körülmények (amelyek között mindennek a főurak akarata szerint kellett történnie) voltak az okai annak, hogy egy diplomában (az 1691-i Diploma Leopoldinumról van szó) az ország összes törvényeit, statútumait és kiváltságait meg kellett erősíteni. Ezek a jogszabályok ellenkeznek minden egészséges elvvel („lauffeten wider alle sana principia"). A korábbi körülmények azonban teljesen megváltoztak: Erdély már nem az a határtartomány, amelynek a veszedelmes szomszédság miatt kedvezni kell, a törökkel békét kötöttek. Ott tehát jobb kormányzati rendszert kell bevezetni, akár a Diploma Leopoldinum felrúgásával is („etiam non observato Diplomate Transylvanico"). Ennek létrehozásánál nem kell megfeledkezni az adó egyenlő elosztásáról

10 és a jobbágyoktól földesuraik által törvénytelenül követelt szolgáltatások megszüntetéséről.

11 A Konferenz mindenesetre óvatosságot javasol Erdéllyel szemben, különösen erőszakos módszereket nem tartana jónak. Mindenekelőtt a Diploma Leopoldinumot kellene megvizsgálni (gondosan titokban tartva ezt a rendek és az Erdélyi Udvari Kancellária előtt), egybe kell vetni az erdélyi törvényekkel, meg kell állapítani, hogy mit kell javítani rajta, mi hagyandó ki belőle, s azután meg kell fogalmazni Erdély tökéletes kormányzati rendszerét. Ezt a Neoacquistica-Konferenz kell hogy megvitassa, s aztán meg kell hogy tegye a szükséges intézkedéseket. Jegyezzük meg: a Diploma Leopoldinumnak ilyen felülvizsgálatára nem került sor. A Neoacquistica-Konferenz végül is nem jött létre. Erdélyben csak a Habsburg-házra és a katolikus vallásra sérelmesnek tartott törvények eltörlése történt meg, jó két évtizedes harc után, 1744-ben. Az Udvari Kamara ugyan javasolta egy állandó Ministerialkonferenz létrehozását a Neoacquistica-ügyek legfelső szintű ellátására,

12 ez azonban végül is nem jött létre. A korábban alakulóban lévő gyakorlat maradt meg, rendezettebb formák