Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
Bevezetés
tudata. Könyvének címe is „österreich über Alles, wann es nur will". 66 De munkájának szövegében is számos helyen fellelhetők ennek a különleges nacionalizmusnak a megnyilvánulásai. 67 Az ő merkantilizmusa kifejezetten a gazdasági függetlenség más országoktól. 68 Szellemnek távolról sem oly önálló, mint Becher vagy akárcsak Schröder is; a vállalkozó és a hivatalnok mellett ő a népszerűsítő, az agitátor. Ha nála azzal a merkantilista alapelvvel találkozunk, hogy az országon belül található azon javak, amelyeket nem nyers formában használnak fel, magában az országban dolgozandók fel, akkor így jellemzi az eredményt: kétszeresháromszoros-tízszeres-húszszoros-százszoros érték áll elő! 69 Ugyanilyen agitációs hév feszíti híres (és annyiszor félreértett) előadását a Habsburg Birodalom természeti kincseiről: arany, ezüst nemcsak Magyarországon, Csehországban, Tirolban és Sziléziában található, hanem a Birodalom minden részében; só Ausztriában, Stájerországban, Sziléziában bőven van, Magyarországon 70 pedig annyi, hogy csak onnan fedezni lehetne a Habsburg Birodalom szükségletének kétháromszorosát [!]. Élelmiszer nemcsak elég terem a Birodalomban, de felesleg is van, különösen Magyarországon. Itt következnek a híres sorok arról, hogy Magyarországon évente kétszer lehet aratni a búzát, a fű majdnem belepi a legelő tehenet (ami még akkor is igen erős túlzás, ha számolunk azzal, hogy a marha nem volt nagytestű), a Felső-Tisza vizének összetétele: kétharmad rész víz, egyharmad rész hal [!], „így ... Magyarország igazi kenyér-, zsír- és húsbánya". S így megy ez a felsorolás tovább a ruházati alapanyagokon, az építőanyagokon, a nem nemes fémeken, a salétromon stb. át egészen a lótenyésztésig. 71 Hörnigk szerint a Birodalom csak luxusárukban szenved hiányt (tengeri halban, fűszerben, gyarmatárukban, prémekben, finom bőrökben, bizonyos drága textíliákban, porcelánban, drágakövekben, gyöngyökben) s egy-két olyan dologban, mint a pamut vagy a gyógyszerek. 72 A Birodalom (általa hirdetett) gazdagságának és (általa is elismert) gyengeségének ellentétéből következik, hogy azt rosszul kormányozzák. 73 A reformot magától az uralkodótól várja; az udvari körök legalábbis egy részével kapcsolatban kételyei vannak: azok rokoni vagy üzleti kapcsolatban állnak az általa gyűlölt, mert reformellenesnek tartott kereskedőkkel, vagy nincsenek megfelelő képességeik egy ilyen feladat ellátására, vagy túl vannak terhelve munkával és az udvari élet kötelezettségeivel (de hatalmi féltékenységből nem engedik át másoknak e területeket) — s vannak olyanok is (a célzás itt félreérthetetlenül a volt kamaraelnökre, SinzendorfTra történik), akik saját malmukra vezetnék a vizet. 74 A megoldás: protekcionista iparpolitika. 75 A céhrendszert, amelynek bajait jól látja, fellazítaná: olyan iparágakban, amelyek csak akkor honosodnak meg a Birodalomban, legalábbis addig ne szervezzenek céheket, míg ezek az iparok nem kezdenek virágzani. 76 A textilipari Verlegereket pedig 3-6-9-12 hónapos áruhitellel támogatná. 77 Az általános iparfejlesztési koncepción belül van Hörnigk-nek területi iparfejlesztési koncepciója is, amely a Birodalom egyes országaiban és tartományaiban már meglévő iparágakra épít (lenipar: Krajna, Felső-Ausztria, Morva-, Csehország, különösen Szilézia; selyemipar: Ausztria; finomposztó-, selyem- és gyapjúanyaggyártás: Bécs stb.). 78 Magyarország hiányzik ebből a területi ipari koncepcióból. Igyekezzünk reálisan
