Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

190 „Judex Caesareus" — olvassuk a feljegyzés szövegében. 191 Az 1698. április 11—12-i Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis anyaga: EK: AG 1698: 51. 192 Uo. 1698:74. A határozat alapján adták ki az Erdélyi Udvari Kancelláriáról I. Lipót 1698. április 25-i keltű rescriptumát, amely a formai részek s egy, érdemit nem tartalmazó zárómondat kivételével, azonos szövegű a konferencia határozatával. 193 Időközben az első Habsburg-kori főgenerális, Bethlen Gergely is elhalt. Tisztsége, amely a Diploma Leopoldinum rangrendjében még közvetlenül a gubernátoré után következett, akkorra jelentéktelenné vált: 1690 után a Habsburg-hadvezetés nem igényelte a felszabadító háborúban a hagyományos erdélyi hadfelkelés részvételét. 194 „Mindkét felekezeten" itt katolikusokat és protestánsokat kell érteni. A katolikusok esélyei formailag is a kétszeresére nőttek. 195 Azt már jeleztük, hogy a rendek elnökévé I. Lipót (1699-ben) a katolikus Haller István nevezte ki. Az ország generálisának tisztébe (évekkel később) a szintén katolikus Apor István került, aki addigra leköszönt a Cameratica Commissio működése miatt jelentőségét vesztett kincstartóságról. 196 A feljegyzésből nem tűnik ki, hogy az idős Naláczi István guberniumi tanácsos (I. Apafi Mihály egykori főudvarmestere) melyik fiáról van szó: Andrásról-e vagy Lajosról. 197 Az 1698. április 25-i Konferenz anyaga (a kvártély ügyének kivételével — 1. a 192. sz. jegyzetet): EK: AG 1698:73. 198 Vortr. Karton 10. 199 EK: AG 1698:91. 200 1 698. június 16-i kelettel. (Vortr. Karton 10.) 201 (1698. augusztus 21. és 30. között): „Die Miliz marchiere malcontent ins Veldt. Zu besorgen die miliz und das land Siebenbürgen gehe zu grund, über miiion aufstand ... Herbeville und Sachsen Gotta hetten mit Standarts zum Feind übergehen wollen." (Uo.) 202 1 698. október 16., 20.: „Proviant in Siebenbürgen ... theüer." (Uo.) 203 1698. december 4., 11., 15., 20., 22.: „Transylvaniae querela." (Uo.) 204 A konferencia határozata szerint közölni kell a Guberniummal, „Quod Sua Majestas Cancellariam Aulico Transylvanicam conservare, fovere, et stabilire, nec ullo unquam tempore illám vei alieni Cancellariae subjicere ... velit", nem erdélyieknek sem ad ott szerepet. (EK: AG 1699:249.) 205 Uo. 206 A vádemelés módja és a vád maga egyelőre tisztázatlan; a Konferenz üléséről készült feljegyzésből kivehetően a vád Rabutintől indult ki, a Gubernium viszont nem kívánta nótának nyilvánítani a Jósika Imre terhére róttakat. 207 Kaunitz birodalmi alkancellár szerint további tájékozódásra volna szükség, s ilyen ügyek nem is tartoznak a Ministerialkonferenz elé. Bucelleni nem tartja törvényesnek az okmányokat; szakértők elé utalná az ügyet. Kollonics arra figyelmeztet, hogy zendülési vád esetén óvatosan kell eljárni. Feltehetően tőle származik az az érv is, hogy Jósika korábban jó szolgálatokat tett a császárnak, tehát „ratio non suadet rebellionem". Gundaker Starhemberg úgy látja, hogy a bemutatott irományok nem elégségesek ítélethozatalra. Breuner jogi szakembereknek adná át az ügyet, s Erdélyben hallgattatná ki Jósikát. A határozat szerint „die sach ist manca"; az ügyet Bécsben működő judicium delegatum elé kell utalni. (M. Kanc: H et Tr 19.cs.) 208 1 698-ban Gyulafehérvárott két országgyűlést tartottak, az elsőt június—július havában, a másodikat október—decemberben. Érdemi adóügyi intézkedéseket a nyári hozott. 209 Olyan ígéretnek, amelyről a szászok felségelőterjesztése beszél, nincs nyoma az országgyűlés irataiban. A szász natio sérelmi irata (EOE XXI. 372—377.) csak általánosságban beszél adójuk súlyos voltáról, s a Guberniumnak erre tett válasza (uo. 377—378.) szintén általánosságokban mozog. Az országgyűlés idevágó adóügyi törvénycikkei pedig (II.te: uo. 390—392., IV.te: 392—393.) részben éppen mérséklést hoznak a szászok számára (a II.tc.-kel a vármegyében egy kapura 29 köböl búzát vetnek ki a katonai élelemraktárak számára, a szászságon kapunként csak 23 köböl 3 mérőt — igaz, hogy a szászság kapuszáma még ekkor is nagyobb, mint a vármegyéké), részben a korábbi gyakorlatot folytatják (IV.tc: az adónak 1 millió forintra való pótlására a magyar és szász natio kapunként egyaránt 70 magyar forintot fizessen). Az 1699. januári—februári segesvári országgyűlés II.tc.-e az 1698. júniusi—júliusi megoldások közül a szászságra nézve előnyösebbet választja: az adónak azt a részét.