Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

amelyet nem a székelységre, Fogarasföldére, a taxalis városokra, a vármegyéken lévő román papokra és a különleges jogállású kereskedőelemekre (szebeni és brassai görögök, zsidók, örmények) vetettek ki, fele-fele arányban osszák el a magyar és szász natio között. (Uo. 412—414.) Az 1699. szeptember— októberi országgyűlésen egy kisebb pótadót szintén úgy vetnek ki, hogy a vármegyék és az universitas egy-egy kapujára azonos összeg jusson (V.tc: uo. 429.). 2,0 A szász comes a fejedelmi korban is tagja a fejedelmi tanácsnak; a Diploma Leopoldinum kiadása sem éritni ezt a jogot. 211 „Ein so vili Jahr her Untertruckht: und leidendes Handtvoll teutscher Bluett". A „maroknyi német vér" kitétel ott szerepel Sámuel Bruckenthal Teutsch müve óta ismert nyilatkozatában is. 2,2 „... weille das Teutsche Geblűett doch Jederzeit mehrers der Teutschen alss Hungarischen Nation zuegethan". 213 Az 5 év a Rákóczi-szabadságharc közepette járt le; akkor s azután jó ideig teljesen elfeledkeztek a szászok e kötelezettségéről. A 18. század második felében aztán ismereseten nagy viharokat okozott az, hogy a kincstári igazgatás felfedezte a szász natiónak ezt az akkorra már százezrekre kumulálódott tartozását. 214 A Konferenz 1700. január 9-i üléséről készült jegyzőkönyvszerű feljegyzés, a határozat alapján 1700. január 11-i kelettel összeállított felségelőterjesztés és I. Lipót (keltezetlen) resolutiója: M. Kanc: H et Tr 19.cs. 215 A konferencián tárgyaltak ügyében 1703. szeptember 10-én történt rendelkezés a Haditanácshoz (Per Imperatorem, Weissenberg szignálásával). (EK:AG 1702:194.) 216 A felségelőterjesztés és az 1703. szeptember 10-i rendelkezés: EK: AG 1702:194. 217 Megjegyzendő: ekkor és később is találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicist Ministerialdeputation in rebus Transylvanicisnak nevezik. A két elnevezés ugyanazt a szervet jelöli. Van egy központi, adó- és hadellátásügyi Ministerialdeputation, amely erdélyi ügyeket is tárgyal, funkciója és összetétele azonban határozottan elkülönül emezétől. 218 Ez a meghatározás az országos adó tekintetében semmitmondó volt, hiszen az Erdélyt terhelő adó addig is majdnem teljes egészében hadellátásra ment; jelentősege csak a szorosan vett kincstári jövedelmek vonatkozásában volt. 219 Az 1704. január 9-i ülésre: EK: AG 1704:27. 220 Ismeretes, hogy Thökölynek 1704-ben valóban volt pártja Erdélyben. 221 Bevett gyakorlat volt (különösen háborús időben), hogy diplomáciai iratokat és más bizalmas hivatali levelezést kereskedők továbbítottak. Az Apafi-korban is találkozunk ezzel. A nagy kuruc szabadságharc idején pedig az 1690-es években Erdélybe telepedett bulgár kereskedők (a Prentitsek, Frankovicsok és mások) szintén tettek ily szolgálatokat a Habsburg-kormányzatnak. Kozmának az évi 200 forintot készpénzben vagy az általa fizentendő harmincadba való beszámítással ígérte a Konferenz. A 200 forint harmincad, az átlagos (5%-os) kulcsot véve, évi 4 ezer forintos kereskedelmi forgalmat, tehát kb. 1000 forintos tiszta hasznot feltételez. 222 Az 1704. június 23-i ülés anyaga és az 1704. július 7-i expedíció: EK: AG 1704:17., 19. 223 G.P 1701:18.; EK: AG 1701:28. 224 EK: AG 1702:236. 225 Uo. 1702:285. 226 Uo. 1703:123. Mint már szólottunk róla: a Gubernium (Rabutin egyetértésével) végül is maga hirdetett országgyűlést Szebenbe, 1703. november 15-re. 227 EK : AG 1701:179. 228 A Konferenz-tagok szavazatai ismeretesek. Mansfeld jelentené I. Lipótnak Apor lemondását; az ideiglenesen vigye a kincstartóságot. E tisztségre „ex gratia" [!] lehet jelölni. (A Diploma Leopoldinum többek között a kincstartói tisztre is előírja a jelölést.) Salaburg udvari kamaraelnök hozzájárulna Apor generálisságához; kincstartó utódját illetően, óvatosan, csak tájékoztatást kérne. Bucelleni egyetért a kamaraelnökkel Apor generálissága iránt, Mansfelddel pedig abban, hogy Apor egyelőre vigye a kincstartóságot. Azt pedig I. Lipót döntésére bízná [!]: legyen-e jelölés a kincstartó tisztére. Kollonics most bizonytalanabb a közjogban, mint egyébként. Egyetért Bucellenivel Apor generálissága és ideiglenes kincstartósága ügyében, a jelölést azonban elhalasztaná, azzal az indokolással, hogy nincs rá alap [!]. Maximilián Breuner birodalmi főbiztos az egyetlen, aki tájékozva van arról, hogy a Diploma