Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

160 „De Disciplina in Transylvania observandaedandi ordines" (1695. november 2.) „de mandatis ad observantiam Militaris Disciplinae ad Principem a Vaudemont dandis" (1695. december 2.). 167 „... de Thesaurario Regio". 108 Ennek személyi összetétele nem ismeretes, csak az, hogy Bethlen jelen van rajta. Lehetséges tehát, hogy nem Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis-ülésről van szó, hanem a Bethlen által az előző nap javasolt értekezletről. 169 Bethlen itt a Diploma Leopoldinum eredeti koncepcióját védi. 170 Bethlen, józanul, nem kivánta kétségbe vonni az Udvari Kamarának ily ügyekben kialakult jogkörét; a Guberniumnak csak az ajánlás lehetőségét tartotta volna fenn. 171 A fent ismertetett ügyeken kívül az erdélyi konferencia foglalkozik néhány magánjellegű kérelemmel is (az 1696. április 18-i ülésen). Az 1695. november 2—1696. április 18-i időszak azon üléseiről készült feljegyzéseket, amelyek lelőhelyét nem közöltük külön, 1.: Vortr. Karton 9. 172 „Palm [Dávid Palm udvari kamarai titkár] monet rem versari in extremo periculo in Transylvania rebellasset Legio Herbersteieniana, aliqui traiecti". (Vortr. Karton 9.) 173 „... ad imitationem Regni Croatiae". 174 „... particulariter elaborandum". 175 Az 1696. augusztusi erdélyi konferenciák anyaga: Vortr. Karton 9. 176 Ismeretesek az egyes álláspontok is. Seilern osztrák udvari alkancellár azt hangsúlyozza, hogy amennyiben a kinevezés joga a császáré, ezt fenn kell tartani. Seifried Christoph Breuner szerint I. Lipót nem járulna hozzá Keresztessi országos elnökségéhez, ha volna megfelelő katolikus személy. Bucelleni is a vallási szempontra hivatkozva szögezi le: Keresztessi nem erősíthető meg, a rendek terjesszenek fel mást. Az elnöklő Kollonics jelzi, hogy a kinevezés joga a királyt illeti (a jelenlevők között csak ő használja I. Lipót e méltóságjelölését); a rendek tegyenek új felségelőterjesztést. A határozati javaslat ezek után az, hogy új jelölést kell várni, addig Keresztessi ügyködjék elnökként. Seilern egyszerűen elfogadja ezt, Breuner még helytelenítést toldana hozzá a rendek eljárását illetően, Bucelleni azt fűzné hozzá, hogy a jelölés a Diploma Leopoldinum és a törvények szerint történjék. 177 M. Kanc: H et Tr 19.cs. 178 Szentkereszti András feljegyzése az ülésről: EK : AG 1698: 36. 179 Szentkereszti feljegyzése az ülésről: uo. 1698:37. 180 Weissenberg 1698. április 4-én közli az Erdélyi Udvari Kancelláriával az előző napi konferencia határozatait (pro notitia). (EK: AG 1698:40.) L. még erre: EK: AG 1703:176; M. Kanc: H et Tr 19.cs. 181 Ez az ügy akkor állandóan szerepel a protestáns rendek részéről. Az 1730-as években, Inochentie Micu-Klein unitus püspök politikai akciói idején, katolikus és protestáns rendek egyként hangoztatják. Hogy az unió milyen ingatag még néhány évtizeddel később is, az 1760/176l-ben, az unitus és ortodox egyház elkülönözése során derül ki. 182 Az 1690-es évek derekán járt Erdélyben kamarai bizottság vezetőjeként. 183 Ezt az álláspontot támogatja a Konferenz egy további résztvevője, akinek neve rövidítve szerepel, de Komornik udvari kamarai tanácsost sejtjük benne. (Erdélyi ügyeinek Aichpichlnél jóval alaposabb ismerője.) 184 Szentkereszti feljegyzése az 1698. április 8-i ülésről: EK : AG 1698: 51. 185 A kapuszám ekkor már régen elvesztette eredeti jelentését. 186 Bánffy itt némileg szépít. A szászok kapuszámát valóban leengedték, de a megyékét nem növelték ugyanannyival, így az egyes kapukra kivetett adó nő meg. 187 Ez az összeg ekkor is, akárcsak korábban vagy későbben jelentéktelen tétel Erdély adójában — az örmény és különösen a görög elem számának kicsiny volta miatt is, de azért is, mert a kincstár (a fejedelmeké és a Habsburg uralkodóké egyaránt) saját érdekében minél lejjebbre kívánta szorítani ezek országos adóját. 188 Megjegyzendő: a szász natio adósságának rendezése ekkor érdemben nem indult meg. Erre csak az 1750-es években került sor, Seeberg ismeretes küldetésével. 189 A fejedelmi kor gyakorlatában a szászok egymás közti pereit a szász universitas ítélőszéke elől nem a fejedelmi táblához, hanem közvetlenül a fejedelemhez fellebbezték, így táblai ülnökeik nem voltak. Ennek a gyakorlatnak a folytatásaképpen nem kerültek az 1690-es években sem szász ülnökök a királyi táblára. 9* 131