Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

határozatra és uralkodói döntésre hivatkozott, amelyek szerint e felekezet nem engedendő be a Gubernium tanácsába.

368 Micu-Klein püspök igényére nem is reagált. Azt javasolta, hogy e tisztséget a katolikusoknak kell adni, hogy szavazattöbbségük legyen a Guberniumban. A Konferenz (1735. július 17.) ezekben a nem könnyű kérdésekben kellett hogy eligazodjék (most már az Erdély ügyeiben fokozottan Bornemissza Jánosra támaszkodó Sinzendorff elnökletével). A rendek elnöke tisztjének kérdésében elfogadta az Erdélyi Udvari Kancellária érvét: törvény, resolutio nem írja elő, hogy ez milyen felekezetbelit illet. így három személyt választott ki a rendek jelöléséből: Bornemissza Jánost, aki nemcsak saját felekezetéből, hanem egyáltalán is a legkevesebb szavazatot kapta az országgyűlési jelölésnél e tisztre, a második helyen a végig hű katolikus Kornis-dinasztia reprezentánsát, Kornis Istvánt (akire egyébként a jelölésnél a legtöbb szavazat esett), s kifejezetten azzal az indokolással, hogy a nem katolikusoknak se legyen oka panaszra [!], harmadik helyen a református Bethlen Ádámot (akit az országgyűlés a harmadik, tehát utolsó helyen jelölt a reformátusok közül). Az elsőnek jelölt református, Szentkereszti András be se került a konferencia jelölésébe. III. Károly ki is nevezte Bornemisszát a rendek elnökének. A homo novus elérte hatalma tetőpontját. Erdélyben az ő kreatúrája a gubernátor (Haller János), ő közjogilag a második világi személy az országos kormányzatban, egyben ő az Erdélyi Udvari Kancellária vezetője (e tisztséget ti. nem adta fel). A konferencia egyben javasolta a rendek elnöke és a királyi táblai elnök tisztének (a bíráskodási reform során való) elválasztását, amihez az uralkodó hozzá is járult. A megüresedett guberniumi tanácsosi helyek tekintetében azonban a Konferenz józanabb volt az Erdélyi Udvari Kancelláriánál: katolikus helyére katolikust, református helyére reformátust javasolt az uralkodónak,

369 Micu-Klein püspök guberniumi tanácsossága kérdésében pedig elnapolandónak tartotta a választ. III. Károly a Konferenz valamennyi javaslatát elfogadta. Guberniumi tisztség betöltése a későbbiekben csak az 1736. július 31-i konferencia elé került. Ez egy guberniumi tanácsosi és titkári helyről hozott határozatot, református tanácsos helyére reformátust, református titkár helyébe szintén reformátust javasolva az uralkodónak, aki ki is nevezte őket. A Gubernium hatáskörével csak az 1717. június 20-i Konferenz-ülés foglalkozott, jelentős határozatot hozva az Erdélyből külföldi tanulmányutakra indulók ügyében. Tanácsos volna — vélte a konferencia —, ha ezek a gubernátornál jelentkeznének engedélyért, s ezt csak azután kapnák meg, ha a Gubernium vizsgáztatta őket. III. Károly jóváhagyta a határozatot, ami evidensen a protestáns diákok nyugat-európai tanulmányi lehetőségeit volt hivatva megszorítani. Ugyanez a konferencia-ülés intézkedett először időszakunkban a Gubernium működésének jobb rendjéről. A Gubernium — szólt a határozat — tartsa magát jelen instructiójához,

370 míg az felülvizsgálatra nem kerül. Tanúsítson illő tiszteletet a gubernátorral szemben. A tanácsosok szabadon fejtsék ki véleményüket az üléseken, de ez ne jelentsen felesleges közbeszólásokat, személyes sértegetéseket. A hatóság (az aratási szünet idejét kivéve, amikor mindenki birtokaira távozhat) állandóan tartózkodjon székhelyén.

371 A tanácsosok az említett szünetek kivételé-