Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

vei csak a gubernátor engedélyével távozhatnak onnan, de úgy, hogy mindig legyen jelen legalább 6-7 tanácsos. A gubernátor távollétében a rangelső tanácsos elnököljön.

372 III. Károly „placet"-jét adta a konferencia álláspontjához. A rendelkezés azonban nem szült állandó eredményt, mert a Konferenz 1727. április 28-án jónak látta megismételni, amihez az uralkodó „placet"-jét is adta. A működés kérdéskörébe tartozik az is, hogy a Konferenz két ízben (1729. február 25., 1738. június 4.) foglalkozott a Gubernium rangrend-kérdéseivel. A hatóság tanácsosainak illetményügyei az 1718. december 27-i konferencia napirendjén szerepeltek; az uralkodói jóváhagyással elnapolta a választ fizetésemelési kérésükre. Az Erdélyi Udvari Kancellária ügyei ritkábban fordultak meg a konferencia előtt, mint a Guberniuméi, s ez esetben csak a hatóság összetételéről volt szó. Az alkancellár tisztének betöltése körül 1713-ban nagy vita volt.az országgyűlésen.

373 Mire azonban az 1713-i jelölések 1715. október 13-án a konferencia elé jutnak, Kászoni már alkancellári tisztében ül, a konferencia nem is érinti ezt a kérdést. Másodszor akkor foglalkozik ezzel a problémával a Ministerialkonferenz (1736. július 31.), mikor a rendek elnökévé kinevezett Bornemissza János helyébe kell új személyt jelölni. Az Erdélyi Udvari Kancellária érintve lévén ebben, Bornemissza János és Kozma József tanácsos a kérdés tárgyalásán nem vesz részt, s a konferencia külön felségelőterjesztést tesz az ügyben. Ez nem ismeretes — az azonban tény, hogy Bornemissza csak az itt tárgyalt korszak lejárta után válik meg alkancellári tisztétől. A többi erdélyi udvari kancelláriai tisztséget érintő ügyekről az alábbiakban számolhatunk be: az 1715. október 13-i ülés jónak lát egy számfeletti evangélikus szász kancellistát alkalmazni oda, a német expedíciók ellátására azzal, hogy a Kancellária unitárius kancellistája helyének megüresedésekor ő nyerje el azt. III. Károly hozzájárul ehhez. 1716. október 4-én két kancelláriai tisztség betöltése is a konferencia napirendjén van. Az unitárius Rákosi Péter kancelláriai tanácsos és registrator helyére a Gubernium három unitáriust jelöl — ezek közül azonban Dimién Ferenc közben katolizál, így a konferencia őt javasolja. Egyszerűbb a másik eset: az írnokságból előléptetett katolikus Kozma Kelemen helyébe a szintén katolikus Kozma Józsefet ajánlja. III. Károly resolutiója: „piacet". Dimién néhány év múlva meghal. Helyére a Gubernium (amelynek jelölési joga van a Kancellária tisztségeire, az alkancellárét kivéve) katolikus, református és unitárius személyeket jelöl, a katolikus rendek csak katolikust. Az utóbbiak egyben a tisztség kettéosztását kérik, s mindkét új állás katolikusoknak adását. A konferencia (1720. február 11.) a kettéosztást (ob, religionum discrepantiam) elnapolandónak tartja, a tisztséget (hivatkozással III. Károly 1715. októberi és 1716. októberi döntéseire) katolikus és nem unitárius személynek adná. Jónak látná, ha idővel, más kancelláriák példája szerint, a registratori és a taxatori tisztséget elkülönítenék a tanácsosságtól, s az új állás is katolikusnak jutna. Most Vaszlai Jánost

374 ajánlja Dimién megüresedett tisztére. Ugyanakkor egy előléptetett evangélikus kancellista helyére egy másik evangélikust javasolt. III. Károly mindkét esetben jóváhagyja a Konferenz állásfoglalását. A tisztség szétválasztására 1727-ben kerül sor, Vaszlai referendariussá való előléptetése nyomán. A konferen-