Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Mártonffi György püspököt javasolja kinevezésre (nem püspöksége jogán, hanem királyi kegyként), kétszeresen is megsértve ezzel a Diploma Leopoldinumot, hiszen a püspököt nem jelölte országgyűlés e tisztségre. (A másik tanácsosi tisztre, egy református arisztokrata helyére egy másik református arisztokratát javasolt.) III. Károly „placet"-jét adja a határozathoz. Korábban, más vonatkozásban már ismertettük az uralkodónak azt a döntését (1721. március 23.), amely az első tanácsosságot jelentette a Guberniumban a püspök számára. Külön kérdés a Kornis Zsigmond halálával megüresedett gubernatori hely betöltése. Bornemissza János pályájának egyik legjelentősebb (ha nem a legjelentősebb) sikere az, ahogy megbuktatja Wallis főhadiparancsnok katonai-polgári kormányzatát, és (nem kis ügyességgel) behozza Haller Jánost Erdély gubernatori tisztébe.

361 A Haller János kinevezésével jelzett változás azonban újra nem rutin jellegű kérdéseket vet fel a Gubernium összetételénél. Az ő előléptetésével megürült tanácsosi tisztre is jelölni kellett. 1734 első felében meghalt Wesselényi István, a rendek elnöke — az ő elnöki és tanácsosi tisztsége szintén üres volt, további tanácsosi helyek is. Az országgyűlési jelölések megtörténtek azon a diétán, amelyen Haliért gubernatorságába iktatták. A rendek közt azonban vita tört ki mind az országgyűlési elnökség, mind a tanácsosi helyek kérdésében. Az előbbit a református és a katolikus rendek egyként maguknak követelték. Az Erdélyi Udvari Kancellária jónak látta élesen állást foglalni katolikus személy kinevezése mellett.

362 A guberniumi tanácsosságoknál még bonyolultabb volt a helyzet. Sámuel Conrad tanácsosi helye körül vita folyt a katolikusok, reformátusok és evangélikusok közt, A reformátusok arra hivatkoztak, hogy ezt a tanácsosi helyet tulajdonképpen Köleséri Sámuel töltötte be, és egyébként is ígéretet kaptak rá, hogy a Guberniumban azonos számú katolikus és református tanácsos lesz. Az evangélikusok, az ő álláspontjuk szerint a hely Conrad halálával üresedvén meg, s Köleséri csak helyettesként működött e tisztségben, szintén maguknak követelték ezt a tisztséget. A katolikusok, azzal vádolva a többi felekezeteket, hogy a Diploma Leopoldinumot a saját javukra magyarázzák, azt várták el, hogy a katolikus szászokra is legyen tekintet e tanácsosi hely betöltésénél, hisz azok is a szász natióhoz tartoznak. A három felekezeten kívül benyújtotta igényét e tanácsosi helyre Inochentie Micu-Klein is, azzal érvelve, hogy a román natio, a maga 85 857 családjával

363 a legszámosabb Erdélyben, hű az uralkodóhoz, az unió-diploma képessé teszi őket minden tisztségre, megnemesítvén az unitus papságot [!], s más natiókból polgárok is bekerülnek a Guberniumba.

364 Hogy a kép teljes legyen, az unitáriusok, attól tartva, hogy az általuk gubernatori tanácsosi tisztségekre jelölteket nem terjesztik fel az uralkodóhoz,

365 felségfolyamodványban közvetlenül javasoltak többeket tanácsosnak. A Kancellária az evangélikusok igényét azzal utasította el, hogy azoknak a fejedelemség korában is általában egy, legfeljebb két tanácsosuk volt,

366 s a Diploma Leopoldinumban és az Alvincziana Resolutióban sem áll az, hogy az evangélikusoknak a többiekkel azonos számú guberniumi tanácsosa legyen.

367 A református Köleséri a Kancellária szerint csak helyettesként működött e tisztségben. Az unitáriusokkal kapcsolatban Ministerialkonferenz-