Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

konferencia fő érve Szeben mellett az volt, hogy ott székelt a főhadiparancsnokság és az Erdély kincstári ügyeit országos szinten irányító Cameralis Directio. Mindenesetre jónak látta volna a Guberniumtól véleményt kérni, hogy egészében áttelepülne-e Szebenbe, vagy csak két tanácsosát és egy titkárát delegálná-e oda. III. Károly egyetértett ezzel. A Gubernium felterjesztése nem ismeretes. A székhely kérdése 1731 végén Kornis Zsigmond gubernátor halála után oldódott meg (egy időre); akkor azonban a konferencia határozata nélkül helyezték át a Gubernium székhelyét Szebenbe, a főhadiparancsnokság székhelyére.

353 A hatóság összetételének kérdései számos ízben kerültek a konferencia elé.

354 1715-ben több Konferenz-ülés is foglalkozott ezzel; még Erdély kormányzatának 1711 utáni újjászervezéséről volt szó. Előbb az 1715. március 23-i ülés foglalt úgy állást, hogy az ország generálisának tiszte felesleges, fenntartása szükségtelen teher a népnek és a kincstárnak.

355 Az országgyűlés azonban már korábban jelölt a generális tisztére is,

356 sőt a kincstartóéra is. Wesselényi István csak ideiglenes országgyűlési elnök lévén, a rendek elnökének tisztére is tett jelölést az országgyűlés. Az evangélikusok és unitáriusok közt vitás tanácsosi helyekre e két felekezetből történt a jelölés;

357 bizonyos katolikus és református családok azonban felségfolyamodványt nyújtottak be, azt hangoztatva, hogy az ő tagjaik alkalmasabbak e tisztségekre e két felekezet tagjainál. A Guberniumban megüresedett titkári helyekre már csak ez a hatóság jelöl három-három katolikus és református személyt.

358 Az Erdélyi Udvari Kancellária többsége (Kászoni alkancellár és Simon Baussnern tanácsos kivételével) támogatta a katolikus és református családok említett folyamodványait.

359 Az 1715. október 13-i Konferenz-ülésre azonban Kászoni vitte be a Kancellária javaslatát. Az (hivatkozással 1715. március 23-i határozatára) függőben hagyta az ország generálisa és a kincstartó tisztének betöltését. A rendek elnökévé Wesselényi Istvánt tartotta kinevezendőnek (annak ellenére, hogy az országgyűlésen a katolikus Haller György kapta a legtöbb szavazatot, Wesselényi pedig a második helyre szorult, s annak ellenére is, hogy az Erdélyi Udvari Kancellária Haller Györgyöt javasolta a rendek elnökének, Wesselényit pedig az ország generálisának, bár az a generálisi jelölésnél a reformátusok közt a második, összességében pedig a negyedik helyen állt a szavazatok rendjében). Az nem tisztázható, hogy a rendek elnöksége kérdésében Kászoni politikai érzéke vagy a Konferenz józansága döntött-e. Haller kinevezése esetében ti. mindkét fungáló főtisztségviselő és az alkancellár is katolikus lett volna — kissé túl gyors haladás az ellenreformációs politikában. A Konferenz egyébként is több taktikus lépést tett. A szászok megvigasztalására guberniumi tanácsossá nevezte ki Sámuel Vestet (aki nem is szerepelt az országgyűlési jelölésben). Egy elhunyt református arisztokrata guberniumi tanácsos helyére egy másik református arisztokratát ültetett. Az unitáriusokról viszont a nekik járó guberniumi tanácsosság kapcsán hozta az említett elvi állásfoglalását (a tanácsosi helyet nem is töltve be). Az általa kinevezésre javasolt két guberniumi titkár egyike Köleséri lett. III. Károly megjegyzés nélkül elfogadta a konferencia javaslatait. 1718. december 27-én a konferencia újból foglalkozik a guberniumi tanácsosi helyek kérdésével. Az 1715-ben betöltetlenül maradt unitárius tanácsosi helyre

360