Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

sebbet foglalkozik, mint a római katolikusokkal és unitusokkal (eltekintve most a tisztségek betöltésének másutt tárgyalandó kérdésétől). A reformátusokat a nem rekatolizált főrendek tekintélye védi, vezérük 1734-ig Wesselényi István, akit ugyan el lehetett ütni a gubernatorságtól, s a Gubernium rangrendjében eléje lehetett sorolni a katolikus püspököt, súlyával azonban minden kormányzati tényező tisztában van. Az evangélikusokat natiónak és religiónak az ellenreformáció által alig megbontott egysége védi. Csak az unitáriusok eléggé védtelenek. Sorba véve a Konferenz előtt megfordult ügyeiket: a református egyháznak a gyulafehérvári székesegyház (1716 előtt református templom) és az ottani kollégium ügyében beterjesztett felségfolyamodványára az 1723. december 30-i konferencia határoz úgy, hogy ezek a főhadiparancsnokhoz [!] és a Guberniumhoz volnának leküldendők azzal, hogy tartalmukat együtt vitassák meg, majd külön-külön tegyenek felségelőterjesztést róla. III. Károly „placet"-tel zárja le az ügyet. Nem sokkal több az, amit a Konferenz az evangélikusok ügyében produkál. 1716. október 4-én az evangélikus papok által kért megerősítő levelek kérdését tárgyalja.

350 Kiadhatóknak tartja ezeket (de nem a régi szövegezéssel, hanem általános terminusokban). III. Károly jóváhagyja ezt az állásfoglalást. Ezt az új szöveget azonban az evangélikus papok visszautasítják. 1730 táján mégis elfogadják, s kérik a szerint való megerősítésüket. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1731. május 25-én közvetlenül fordul az uralkodóhoz (az ügyben már lévén Ministerialkonferenz-határozat és resolutio), megadhatónak ítélve a megerősítéseket. III. Károly elfogadja ezt.

351 Az unitáriusokról már szólottunk kolozsvári főtéri templomuk elvétele és superintendens-választásuk kapcsán. Ezeken túlmenően az 1715. október 13-i Konferenz-ülés (az 1715. október 6-i ülés folytatása) elvi jelentőségű állásfoglalást hoz a velük szemben követendő politikáról. E felekezet— hangoztatja a konferencia — a többi keresztény országokból és tartományokból ki van űzve, számuk Erdélyben is csekély. Más nem katolikus felekezetek is gyűlölik őket,

352 külföldi uralkodók is. így folyamatosan kizárandók a tisztségekből (azon a címen, hogy nincsenek megfelelő képességű embereik), s felekezetük apródonként felszámolandó. III. Károly döntése itt is: „piacet". A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisban megtárgyalt ügyek további nagy, összetett körét jelentették a kormányhatósági szervek összetételének, működésének, székhelyének kérdései. A Guberniummal kezdve a dolgot, székhelyének kérdését előbb 1717. június 20án érinti a Ministerialkonferenz, azt III. Károly további intézkedéséig Szebenben határozva meg. III. Károly „placet"-jét adta ehhez. Másfél évre rá, a Mártonfn* püspök mint a rendek követe által benyújtott felségfolyamodvány kapcsán, 1718. december 27-én foglalkozott ezzel a konferencia. Úgy vélte, hogy erre a béke beálltával Kolozsvár az alkalmasabb (közelebb van Bécshez, a vármegyék közepén fekszik, a tanácsosok jószágai közelebb esnek hozzá, mint más városhoz, megvannak a hatóság ellátásának feltételei), az uralkodó azonban idővel, ha a körülmények ezt követelnék, változtathatna ezen. III. Károly „placet"-jét adta a dologhoz. A Gubernium székhelye át is került Kolozsvárra. Nem egészen egy évtized múlva, 1727. április 28-án újra javaslatba került Szebenbe telepítése. A