F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
fontosságúak elintézését végezték. Szorosan szakmai tárgyak a felbolydult országban alig akadtak, vagy azokat is félretették békésebb időkre. A bizottmány elnöke, Kossuth emberfeletti munkát végzett, erről legendák keringtek. A hatalmas ügytömeg gyorsabb intézése már egymaga megkívánta volna a bizottmány munkájának átszervezését és a minisztériumi hálózattal való jobb kapcsolat kiépítését. Kívánták volna az adminisztrációt illető intézkedéseket azok is, akik attól tartottak, hogy az ügyeknek a bizottmányban és elsősorban Kossuth kezében való összpontosulása a bizottmány ellenőrizhetetlen egyeduralmához vezet. November 4-én egy olyan elnöki intézkedés született a bizottmányban, amelynek az volt a célja, hogy a bizottmányi tagok közötti munkamegosztással kiegyensúlyozottabb, gyorsabb adminisztráció jöjjön létre. A feladatokból nem részesült minden tag, ugyanakkor az egyik államtitkár, Kovács Lajos igen sok feladatot kapott. Ő intézte a fegyverkezési és a közelebbről meg nem határozott „különböző minden munkát"; Szemere Bertalan az ágyúfelszerelési és lőszerkészítési ügyeket (utóbbiba gr. Eszterházy Mihály is befolyt, majd csak ő végezte); Perényi Zsigmond a budai erősítési, Zsemberi Imre a pesti erődítési munkát irányította. Bizonyos önállóságot kaptak az egyes referensek, mert csak harmadnaponként kellett konzultálni az elnökkel. A pénzutalványozások kényes ügyeiben kollegiális döntést hoztak; ezeket a határozatokat az elnök kifizetés előtt láttamozta. Terv szerint ezekről az utalványozásokról külön jegyzéket vezettek, amit a Pénzügyminisztériummal kellett egyeztetni. 57 A helyzet azonban nem változott lényegesen ez után az intézkedés után sem. Legközelebb november 9-én esett szó a Házban a bizottmány kormánnyá szerveződésének szükségességéről azzal kapcsolatban, hogy Kossuth javasolta: térjenek vissza a rendkívüli helyzet kialakulása előtt tárgyalt országgyűlési napirendi pontokhoz, tűzzék ki tárgyalásra például az adótörvényt. A házelnök, Pázmándy Dénes ezúttal is figyelmezteti a bizottmányt a parlamentáris formákra, amelyek csak azt engedik meg, hogy a képviselőház a kormány által előterjesztett javaslatot elemezzen, azaz a bizottmány előbb szervezze magát kormánnyá. 58 A bizottmánynak azonban nem volt ideje a maga szervezési problémáival törődni aktuális politikai és katonai ügyek miatt, noha tagjai reggeltől estig üléseztek, s emiatt még a Ház tárgyalásain sem tudtak részt venni. 59 A bizottmány akut szervezeti problémája november 16-án került újra szóba a képviselők előtt. Somogyi Antal radikális képviselő (Tápé, Csongrád megye) kissé logikátlan felszólalásában a régi kormányszékek kollegiális ügyintézéséről és a jelen 57 A feloszlatást a fogalmazvány tanúsága szerint Szemere készítette. OHB 1848:2290. eln. sz. nov. 4. Az utalványozásról: Uo. 1848:2804. eln. sz. nov. 13. 58 A napirendi pontot a magát kormánnyá szervezett bizottmány vagy az illetékes államtitkár, vagy az elnök mint volt miniszter előterjesztése után vitathatják. „... a parlamentáris kormánynak alapja az, hogy a kormánynak kell kimutatni, melyik munkálatot akarja tárgyalhatni." Közlöny, 1848. nov. 11. 59 Uo. 1848. nov. 18. Valószínűleg az októberi, novemberi mindennapos ülések idejére vonatkozik Jósika, a felsőház részéről delegált bizottmányi tag, jeles író későbbi leírása az OHB üléseinek színhelyéről. Jósika 1897. 320—349. Hasonlóan ábrázolta a bizottmányi ülések miliőjét Jósika 1851,1.
