F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

bizottmány tevékenységéről szólva azt javasolta, hogy a bizottmány tagjainak adják meg a — szerinte régóta esedékes — miniszteri fizetést. Ehhez csatlakozva Bezerédj István megismételte Kossuth november 9-i javaslatát a régi napirendi pontok tárgyalásának folytatásáról, mire a képviselőházi elnök elmondta a maga ceterum censeóját, miszerint ehhez előbb a bizottmánynak szerveződnie kell. A fizetéssel kapcsolatban felmerült az a szempont, hogy a tagok nem egyforma intenzitással vettek részt az üléseken; a fizetés tehát nem egyenlő arányban jár nekik.

60 A Ház azonban a szervezés megtörténte nélkül is megadta a miniszteri fizetést a megválasztás napjától. Az elnök a miniszterelnöki összeget kapta.

61 A Ház egyes, az átszervezést sürgető tagjai úgy képzelték, hogy a szervezés maga nem lehet nagy probléma,

62 sejtelmük sem volt róla, hogy mennyire bonyolult helyzet alakult ki a háttérben a tárcák elosztása körül a személyes ellentétek miatt. A kormányalakítási kísérletek november 19. és 30. között zajlottak.

63 A Ház kívánsága szerint a tervezgetés során nemcsak a bizottmány tagjait vették tekintetbe: Halász Boldizsár dabasi képviselő a felelősség kérdésével kötötte össze a személyek szélesebb választási körének szükségességét.

64 A kormányalakítási kísérlet megbukott a személyi problémákon. Szemerének rosszul esett volna, ha a belügyet Madarász kapja, s úgy vélte, „midőn ... a kormányba folytatólag lép(ek), és a belügyet másnak enged(em)i, elítélte(m) magá(ma)t, alkalmatlan volt(om)át írta(m) alá."

65 Ha mégis engednie kell, a belügyi székben inkább látná szívesen Nyáryt Madarász László helyett, Nyáry viszont Kossuthtal volt feszült viszonyban. Nyárynak óriási közigazgatási tapasztalata volt, és a közvélemény előtt is népszerű, Madarász László pedig következetes baloldali nézetei miatt elsősorban az országgyűlés előtt nem volt népszerű. Szóba jöttek már ekkor is: Vukovics Sebő (közlekedési), Batthyány Kázmér (nemzetőri főkapitány a Dunántúlon), Horváth Mihály (a megosztott kultuszminisztérium katolikus ügyeiben), Csány László (közlekedési), Szemere Bertalan (igazságügyi), akik a második felelős kormányban kaptak is tárcát. Felmerültek még más személyek, akik vagy nem fogadták el a megbízást, vagy ügyük nem is jutott el a felkérésig: Perényi Zsigmond (kereskedelem, külügy, közlekedés), gr. Teleki László (külügy), Szentiványi Károly (kultusz, protestáns), Beöthy Ödön (közlekedés, nemzetőri főkapitány, kereskedelem),

66 60 Patay József például alig vett részt. Közlöny, 1848. nov. 18. A tagok megjelenésének számbavétele: OHB 1848:2949. eln. sz. nov. 16. 01 Beér—Csizmadia 306—307. A fizetések ügyét végül is decemberben rendezték. 62 A Házban már másnap, 17-én reklamálta az átszervezést Pap Pál. Közlöny, 1848. nov. 19. 63 Az elképzelésekről Kossuth levelezése tájékoztat, aki ez idő tájt otthon betegeskedett. KLÖM XIII. 503—511., 592—594. Részletes tanulmány erről: Závodszky. 64 Halász Boldizsár felszólalása nov. 20-án: „Én a felelősség eszméjét a legnagyobb mértékben kivánom életbe léptetni, és ezen tekintetnél fogva nem szeretném, hogy a honvédelmi bizottmány elnöke a kormány tagjainak választásában a honvédelmi bizottmány tagjaira legyen szorítva." Közlöny, 1848. nov. 22. 65 KLÖM XIII. 507. 66 Kossuth Beöthyt felkérő levele a miniszterségre: KLÖM XIII. 592—594. A válasz elutasító volt. Lásd Vukovics 494.